– Mi okozza a legnagyobb nehézséget egy induló formáció esetében, milyen nehézségekkel néztek szembe, amikor a könnyűzenét támogató Hangfoglaló program induló előadói közé kerültek?
Zentai Márk: – A mi esetünkben viszonylag könnyű volt az elindulás. Óriási lendületünk volt, és nagyon örültünk annak, hogy egymásra találtunk. Hihetetlenül lelkesedtünk azért a zeneiségért, ami a közös keresztmetszetünkből született. Mire bekerültünk a Hangfoglaló programba, már bőven megvolt a zenei anyagunk, és nagyjából a megvalósításról is megszülettek az elképzelések.
– Pszichedelikus, improvizatív jazz-funkyzenekar a Mörk. Hogy alakult ki a stílusa?
Z. M.: – Művészetileg végletesen demokratikusan működünk, és erre büszkék is vagyunk. Ez részben a dzsessztanulmányainknak is köszönhető, ahol egyrészt a kollaborációra, másrészt a zenei sokszínűségre fektetünk nagy hangsúlyt. Bármennyire is nehéz, ezt az egyenlőségi elvet tartjuk továbbra is, és amit együtt alkotunk, az a négy egyén között létrejövő kiegyensúlyozott közös halmaz. Van benne jazz, funky, soul, elektronika, kísérletezés, komoly zeneírási ambíciók, ugyanakkor nagy igény az improvizációra. Egyszerűen ilyen zenéket hallgatunk.
– Németországba a Hangfoglaló program támogatásával többször is visszatérhettek turnézni, olyan fesztiválokon léphettek fel, mint az Elbjazz vagy a Leverkusener Jazztage, valamint Jamie Cullum is előzenekarként hívta meg önöket tavaly.
Ahol egyrészt az együttműködés, másrészt a zenei sokszínűségre fektetünk nagy hangsúlyt
Fotó: Mörk
Szeifert Bálint: – Ezek a koncertek óriási élményt jelentettek a számunkra. Nagyon megtisztelőnek tartjuk, hogy meghívtak minket ezekre a fesztiválokra. Jamie Cullumtól és a menedzsmentjétől is megkaptuk a bizalmat, hogy tavaly májusban előzenekarként léphessünk fel a koncertje előtt. Az ElbJazz volt a Mörk első külföldi nagyszínpados fesztiválkoncertje, ahol több mint hatezer ember hallgatott meg minket. Szinte el sem hittük, óriási élmény volt. A Leverkusener Jazztage pedig egy nagy múltú és kimagaslóan színvonalas fesztivál, olyan nevekkel, mint Marcus Miller, Gregory Porter, Jamie Cullum, Candy Dulfer, az Incognito vagy a Tower of Power. Az ottani koncertünkről készült is egy videó a „You and Me” című dalunkhoz, ami elég jól visszaadja a hangulatot, amit ott megéltünk.
– A Mörk volt az egyik első nemzetközi showcase-sikere a magyar könnyűzenének, a hírük minden meghatározó európai szakmai fesztiválra eljuttatta önöket. Mi lehet ennek az oka?
Z. M.: – Szerintem ez több mindennek is köszönhető. Először is rengeteget gondolkozunk azon, hogy egy félórás vagy egy negyvenperces koncertet milyen zenei íven viszünk majd végig: mivel kezdünk, mikor lesz a csúcspont, hosszú vagy rövid szólók férnek-e bele. Emellett az angol nyelvű dalszövegek könnyebben célba érnek külföldön, ha jól vannak szerkesztve és előadva.
– A leginkább meghatározó német eseményen, a Reeperbahn Festivalon önök az egyetlen közép-kelet-európai zenekar, amelyiket visszahívtak, hogy másodszor is fellépjen.
Pécsi-Szabó Dénes: – Igen, a Reeperbahn Festival volt az első szakmai, úgynevezett “showcase” fesztivál, amin játszottunk 2016-ban. Ez a külföldi próbálkozásaink legelső lépése volt, áttételesen innen jött az ElbJazz fesztiválra a meghívás. A Reeperbahn Festival szervezői követték a pályánkat, és úgy érezték, hogy egy újabb mérföldkőhöz értünk, ezért három év után, 2019-ben ismét meghívást kaptunk. A második alkalommal már konkrétabb célokat tűztünk ki magunk elé, és szépen haladtunk a megvalósításban is, de a járvány miatti bizonytalanságban most átmenetileg szünetelnek a külföldi terveink.
– Mennyire tudatosan törekszenek a nemzetközi karrierre?
Szabó Dániel Ferenc: – Az elsődleges célunk az, hogy Európában ismert, koncertező zenekarrá fejlődjünk. Tudatosan törekszünk rá, mind a zenei anyaggal vagy a dalszövegekkel kapcsolatosan, mind pedig arculatban. Igyekszünk arra is figyelni, mi állja meg a helyét stúdióban, és mi a koncerten, hogy van felépítve a műsorunk. A stúdiófelvételeket is szeretnénk a lehető legjobb, az általunk felsorakoztatott referenciákhoz hasonló zenei- és hangminőségben rögzíteni.
– Mi a legnagyobb különbség a hazai és a külföldi koncertezés között?
Sz. D. F.: – A koncerthelyszíneken dolgozó emberek hozzáállásától kezdve a szervezésen át rengeteg dolog van, amit itthon is lehetne követni. Az, hogy az esetek nagy százalékában van megközelíthető bepakolási lehetőség, öltöző és teljesíthető fel- és lepakolási idő egy fesztiválon, vagy az, hogy a helyszínen dolgozók milyen barátságosan kommunikálnak az emberekkel, annak néhány kivételtől eltekintve itthon is alapvetőnek kellene lennie. Emellett külföldön a kevésbé populáris zenéknek is, így a dzsessznek is nagyobb a hallgatottsága, ezért van az, hogy egy dzsesszfesztiválra több ezren jönnek el. Épp ezért elképesztő megtapasztalni, hogy mennyi ember kíváncsi arra a zenére, ami itthon csupán rétegzene. Ha a közönség részéről van kellő zenei nyitottság, akkor bárhol vagyunk, jó érzés játszani. Szerencsére erre itthon is találunk bőven példát, csak sokkal kevesebb ember hallgat itthon dzsesszzenét.
– Itthon Paloznakon láthatja majd önöket a közönség.
Sz. D. F.: – Igen, a paloznaki koncertet már nagyon várjuk! A Mörkkel nem játszottunk még a fesztiválon, csak egyenként léptünk fel más-más formációkkal. Lesz néhány másik fellépésünk azért előtte: augusztus 12-én a Kobuci Kertben a Qualitons zenekarral karöltve, és lesz egy közös koncertünk Borbély Mihállyal Pannonhalmán augusztus 15-én. Ez a nyár picit más lesz, mint az eddigiek, így az elmaradt koncertek helyett lesz időnk a következő album dalaival foglalkozni.
