– Önt kísérletező, „filozofikus” építésznek tartják. Hogyan határozná meg a saját stílusát?
Nápolyban a szépség és a romlottság kéz a kézben jár?
Paolo Sorrentino új filmje az élet nagy kérdéseit boncolgatja.
– Önt kísérletező, „filozofikus” építésznek tartják. Hogyan határozná meg a saját stílusát?
– A stílusom változó, inkább bizonyos attitűdök alkotják az építészetem alapját. Szerintem a természettel jó, kreatív kapcsolatban kell lenni, tisztelni kell a helyi környezetet, történelmet, a klíma és az életmód sajátosságait. Párizsnak, Tokiónak vagy Budapestnek mind más kulturális gyökerei vannak, mindenhol a helyi dolgokat próbálom újraértelmezni és valami olyan újat kitalálni, ami harmonizál, de kissé kontrasztban is van a környezetével.
– Mit gondol a magyar építészetről?
– Külön nem tanulmányoztam a magyar építészetet, de tetszenek a történelmi városrészek, és az új épületek között is sok olyat láttam, ami harmonizál a környezetével. Persze olyat is, ami nem. Budapest azért izgalmas, mert kísérletezni lehet a történelmi és az új épületek közötti harmónia megteremtésével vagy éppen a köztük lévő kontrasztok hangsúlyozásával. A régi jól illeszkedhet az újhoz, ha megfelelően van megtervezve. Ez az igazi kihívása a modern építészetnek, feladata pedig egyszerű: mindig jobb életkörülményeket teremteni.
– A Magyar Zene Házát egy kétszáz éves közpark és több mint százéves épületek közelébe tervezte. Hogyan fog illeszkedni közéjük?
– A Liget szívében fekszik a Magyar Zene Háza, parkos környezetben, használaton kívüli, lerobbant épületek helyén épül majd fel. Arra törekszem, hogy tisztelettel forduljak a természethez és jól ötvözzem az épített környezettel. A kettő közötti átjárást az áttetsző, nagy üvegfelületekkel szeretném elérni.
– Mi jutott először eszébe, amikor eldöntötte, hogy pályázik a Magyar Zene Háza megtervezésére?
– A Ligetből indultam ki. Elképzeltem, milyen különös érzés lehet egy erdő kellős közepén zenélni vagy éppen zenét hallgatni. Eldöntöttem, hogy ez lesz a hely identitása, ezt az élményt próbáltam építészeti nyelvre fordítani. Egy átlátszó, üvegfalú koncerttermet találtam ki, a tetőn kialakított nyílásokon keresztül a föld alatti kiállítótermekbe is bejut a természetes fény, a hullámos tető által fedett emeletre pedig oktatási helyiségeket szántam. Érzékeltetni akartam, ahogyan az épület egybeolvad a Ligettel, éppen ezért egy kinti, tető alatti amfiteátrumot is terveztem.
– Sokan nagyon japánosnak tartják az épületét.
– Nem japánosnak szántam. A japánok valószínűleg nem tartanák annak, mert a szerkezete hullámos, és a nagy része üvegből van. A hagyományos japán épületek egyenesek és egyszerűek. De talán értem, mire gondolnak, mert a japán kultúra hatását is lehet érezni az épületen, ahogyan az európait is. A kettőnek a keveréke. Olyan értéket szeretnék adni Budapestnek, ami az egész világnak és a jövőnek is szól.
– Nemrég fejeződtek be a mélyépítési munkák. Többen azért kritizálták a látványterveit, mert szerintük nehéz lesz megvalósítani őket statikai szempontból. Például a hullámos tetőt.
– Úgy érzem, hogy jól haladunk és jó dolgokat csinálunk, az épület dizájnja olyan lesz, amilyennek bemutattuk, az intézmény végleges tartalmi elképzeléseihez pedig megtaláltuk a koncepció és a valóság közötti egyensúlyt. Építészeti szempontból a hullámos tetőzetet megépíteni nem oly ördöngös dolog, mint amilyennek tűnik. Különben a pályázat elbírálásakor minden tervet statikai szempontból is mérlegelt a bizottság.
– A belsején sem változtatnak?
– Ott csak a földszinti mennyezetet változtattuk meg, hisz az eredeti tervekben ez tükörszerű fémlemezekből készült volna. Szerencsére megihletett a budapesti Zeneakadémia gyönyörű koncertterme, amelynek mennyezetét arany falevelek borítják. Úgy éreztem, ez az! Bár a két épület nagyon különböző, az akadémia egy műemlék ház, a Zene Háza pedig egy kortárs épület. Ezeket a faleveleket gondoltam újra, mert, egy hozzájuk hasonló motívum szövi át majd a mennyezetet. A napokban reggeltől estig nézegettük az anyagmintákat, majd kiválasztottuk azokat, amelyekből például a hullámos tető vagy a belső terek készülnek.
– Valaki azzal vádolta, hogy egy ön által tervezett dél-franciaországi fürdő épületének látványtervét „adta el” újra Magyar Zene Házaként. Főleg a körökkel áttört tetőzetre gondoltak.
– Ez klasszikus fake news. 2014-ben pályáztunk a budapesti épületre, a spakoncepciót csak két-három éve készítettük el. A Magyar Zene Házának tetőzete lebeg, a földszintje áttetsző, a franciaországi épület teljesen más.
– Mi a fontosabb: megőrizni a régit vagy újjal helyettesíteni?
– Párizsban is van irodám. A város építészeti értelemben nagyon konzervatív, de nagyon progresszív is, elég, ha a Pompidou Központra gondolunk. Ha egy új épületben van valamiféle új erő is, akkor van értéke. Az, hogy az európai felfogás konzervatív, nem feltétlenül rossz. Ha a történelmi épületek értékesek, meg kell őrizni őket, ha olyat tudunk alkotni, amiben új energia van, akkor azt kell megépíteni úgy, hogy tiszteljük a környezetét. De azt is szeretem, ha az európaiak bátran keresik az újat. Jónak tartom, hogy Budapest megőrzi az épített örökségét, de azt is, hogy olyan japán építészekre is nyitottak, mint én. Ez a jó egyensúly: megőrizni és új vízióknak is teret adni. Japánban a városképek folyamatosan változnak, de különösebb vízió nélkül.
– Ilyenformán nagyobb tere van ott a kísérleti építészetnek, mint Európában?
– Egyáltalán nem. Japánban az a gond, hogy sok fontos épületet bontanak le, sokszor az 50-es, 60-as évek, a háború utáni újjáépítés ikonikus épületeit dózerolják le, pusztán gazdasági megfontolásból. Ez nagy kár, hiszen abban az időben jelent meg először a modern építészet Japánban, elég, ha Kenzo Tange munkáit említem. Sajnos a helyükre nem izgalmas, hanem unalmas épületek kerülnek. Az építészet szabadságát komolyan kell vennünk, és olyan értékeket kell létrehoznunk, amelyek a jövőnek és gyermekeinknek is szólnak.
Paolo Sorrentino új filmje az élet nagy kérdéseit boncolgatja.
Fegyvermustra és pop-up kiállítás a BTM kiemelt novemberi programjai között.
A CINARS Biennálén mutatkozik be a Recirquel új előadása.
A vajdasági magyar író, költő nyolcvannégy éves volt.
Sokallja Magyar Péter lakájblogja, a Telex, hogy az Origo mennyit foglalkozik Magyar Péter botrányával
Hiányolják a hollandok Marco Rossi csapatából a „fáradhatatlan, régi ismerőst”
Krausz Gábor: A főzéshez ma már nem a rádiót, hanem Annát "kapcsolom be"
Az SZDSZ alatt megszilárdult kereskedelmi televíziózást hozta összefüggésbe a pedofil ügyekkel Ábrahám Róbert + videó
Schobert Lara titokban összejött Marics Petivel? Most tiszta vizet öntött a pohárba!
Hivatalos: Magyarország több pénzt fizet az EU-nak, mint amennyi támogatást visszakap
Két szegedi egyetemista megoldást talált a hátrahagyott csecsemők gondozására
8 éves sportolót vert meg az edzője - videó
Magyar Péter kijelentése nemzetbiztonsági kockázat
Nem a németeknek – Dárdai Bencének is példát mutat a Bundesliga vagány tehetsége
Bocsánatot kért a Fradi elleni El-meccs negatív hőse – ezt mondta a kiállításáról
Papp László: Nem kívánok Kovács István zsebében turkálni
Paolo Sorrentino új filmje az élet nagy kérdéseit boncolgatja.
Fegyvermustra és pop-up kiállítás a BTM kiemelt novemberi programjai között.
A CINARS Biennálén mutatkozik be a Recirquel új előadása.
A vajdasági magyar író, költő nyolcvannégy éves volt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.