Utóbbi József Attila érthetetlenül keveset idézett, dalszövegként tökéletesen funkcionáló verse, melyhez galoppozó alapütemet komponáltak – lehetne egy beindulós Asian Dub Foundation nóta is –, ám a ritmikára égi sátorként feszülő atmoszferikus hangmassza, a vokális ősidézés meg a doromb szólóhangszerként való kiemelése félreérthetetlenül sajbássá teszi az album egyik húzószámát. Az Ősapámhoz klip is készült, vágtázó lóval és ősfával, drámai képi világgal – hatásos anyag.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=kmvtCG29acc[/embed]
E hangzáshoz többen próbáltak már közelíteni, de ennyire esszenciálisan, zeneileg, vokálisan ennyire változatosan és sűrűn még nem ábrázolta senki a korszerűsített, ősvilági táltosmiliőt. A teremtett világ minden fénye és titka cseng-bong itt az elektrosámánok vágtatása közben. A misztikus-pszichedelikus alaphangulat fényesen önfeledt életörömmel, életvággyal van összeszőve.
A Sajba zenéje szinte mindenre jó: zenei ínyenckedésre, révülésre, táncolásra, az elveszett vitalitás megtalálására.
Ritka kincs az ilyen.
Sajba: Tűzkör. Flobo Bt., 2021.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!