Figyelni kell a nagybőgőre

A filmtörténetben vannak olyan filmek, amelyeket azért kell megnézni, mert sokat tanulhat belőle az ember. Ilyen Benoît Jacquot 3 szív című 2014-es alkotása is, amelyben Marcello Mastroianni lánya, Chiara Mastroianni saját anyjával, Catherine Deneuve-vel és Charlotte Gainsbourggal játszik együtt.

Benoît Poelvoorde és Chiara Mastroianni Forrás: Cinetel Kft.

A filmtörténetben mindig érdekes pillanat, amikor anya és lánya játszik együtt a mozivásznon, mert egyrészt nehéz az anyának, hogy most már megoszlik a nézők figyelme, nemcsak ő a mindenki által imádott primadonna, másrészt nehéz a lánynak is, mert elő kell bújni a szülők árnyékából. Chiara Mastroianninak ráadásul nemcsak francia anyai, hanem olasz apai árnyék is jutott bőven, mindkét szülője a legünnepeltebb filmsztárok közé tartozik, ugyanis mindenki ismeri Marcello Mastroiannit és Catherine Deneuve-öt. Még sincs baj, mert Chiara Mastroianni szerény színésznő lett. Annyira természetesen játszik, mint az anyja, és úgy mozog, mint az apja, tekintete is inkább az apjáé. A film forgatásakor már több tucat filmszerepen túl van a forgatáskor 42 éves színésznő, de a természetes játék a kezdetektől jellemzi őt. Egyszerűen arról van szó, hogy Chiara kamerák elé született.

Érdekes a történet is, egy családi balhé. Egy férfi beleszeret a Charlotte Gainsbourg által egészen szenvedélyesen alakított fiatal nőbe, ám az élet elsodorja egymástól őket, viszont a férfi sorsa összehozza őt a nő húgával, Chia­ra Mastroianni szende alakításában, és jó sokáig nem derül ki, hogy egy családról van szó, így hát a férfi beleszeret a kedves nőbe. Ám, amikor kiderül minden, az érintettek hallgatnak, a többiek meg nem tudnak semmit, így meg is ágyaztak a forgatókönyvírók egy szerelmi háromszögnek. Érdekes és nem kicsit idegesítő megoldása a filmnek, hogy időről időre megszólal a nagybőgő. Az, hogy megszólal, arra készteti a nézőt, hogy elgondolkodjon. Mert az senkinek nem kérdés, hogy ez a hang a halálé. Jön, egyre csak közeledik a kaszás, és a férfi egy kicsit sem akar előle kitérni, hanem éppen beleszalad a szívinfarktusába.

Benoît Poelvoorde és Chiara Mastroianni
Fotó: Cinetel Kft.

A film felettébb okos módon folyamatosan hangsúlyozza a nézőknek, hogy ez a férfi egy futóbolond. Megkap mindent, amire egy ember az életében vágyhat. Kap egy nyugodt, kiegyensúlyozott nőt, aki szereti őt, és ezt képes is neki kommunikálni. Gyermeke születik, szereti a munkáját, sőt a nőnek a családja is szereti őt, befogadják, minden adott a nyugodt és boldog élethez, ám a férfi nem képes leküzdeni szenvedélyét, amely a nővér felé sodorja. Pedig még el is felejti őt sokszor, annyira kevés ideig voltak együtt, hogy szerelemről kicsit sem beszélhetünk, mégis jön a nővér a családi ünnepekre, és a férfi nem tud ilyenkor másra figyelni többé.

A férfinak rossz a szíve, közel áll a szívinfarktushoz, nem cigarettázhat, a nyugodt élet a felesége és a gyermeke mellett adott is ahhoz, hogy leszokjon örökre. Ám ha a nővér megjelenik, rá kell gyújtania. Akkor szétesik minden. A néző pedig csak áll, és nem érti, hogy miről van szó. Illetve valamire könnyű ráérezni: ha egy szerelem nem tud kiteljesedni, akkor az évekkel, évtizedekkel később is feléledhet. Szörnyű igazság ez, persze más nézőpontból szörnyen izgalmas is lehet.

Csak az a baj, hogy időről időre megszólal a nagybőgő, főleg akkor, amikor a férfi a nővérre gondol, mert olyankor rá kell gyújtania egy cigarettára, az pedig neki a halál, de legalábbis egy koporsószög, de még az is lehet, hogy kettő. Meg is hal a férfi, nem árulunk el ezzel túl nagy titkot, mert a filmben folyamatosan, egyre többször szólal meg a nagybőgő, ami azt jelzi, hogy közeledik a halál, hogy nem ez a járható út a boldogsághoz.

Évtizedekig olyan filmek voltak a mozivásznon, amelyek arról szóltak, hogy az embernek teret kell adnia a szenvedélyes vagy be nem teljesülése miatt kibontakozásra váró szerelme valóra válásának. Ez a film viszont éppen arról szól, és ezért nagyon különleges, hogy ha meghallja valaki a nagybőgő hangját, azonnal fogja menekülőre. Mert a nagybőgő akkor szólal meg, ha az ember rossz úton jár. És aki rossz úton jár, az meghal. Legalábbis hamarabb, mint kellene.