Az önpusztító művészet zsákutcája

Ha művészetről kezd el gondolkodni az ember, először kínos sztereotípiákkal találkozik. Ez nyilvánvalóan azért van, mert a művészet lényegét nem a racionális szférától a legkönnyebb megközelíteni, bár kétségkívül nem lehetetlen vállalkozás. Vámos Zoltán Parázs a szívnek című filmje egy olyan színészt mutat be, aki bár tehetséges, de fogalma sincsen, mi az igazi művészet. Ahhoz, hogy igazán jó színész lehessen, meg kell tanulnia szeretni.

A színész (Viktor Balázs) eleinte jobban szereti önmagát szerelmes szerepében, mint a doktornőt (Szabó Erika) Forrás: Cameo Film

Tanulni kell. Mindent tanulni kell az életben. Vámos Zoltán 2018-as Parázs a szívnek című filmje arról szól, hogy szeretni is tanulni kell, mert nagyon kevés az olyan ember, aki jól tud szeretni. Van egy olyan téveszme, valószínűleg a romantika stílusirányzata óta, hogy az lesz igazán nagy művész, aki megjárja a poklok poklát. Aki szenved, nagyon szenved, és ebből a szenvedésből hoz létre egy új minőséget. Vámos Zoltán filmjében is ez az alapállapot. Csakhogy a rendező bemutatja, hogy ez nem igaz. Nem attól lesz igazán nagy művész valaki, hogy tökélyre viszi a szenvedést, hanem attól, hogy megtanul szeretni.

Ha valaki érzékeny ember, akkor annak nagyon tud fájni az élet monotonitása. Az élet monotonitását persze senki emberfia nem szereti, épp ezért találta ki az emberiség a művészetet, a kultúrát. A kultúra, a művészet révén ugyanis kizökkenhetünk a hétköznapokból, találkozhatunk varázslattal egy olyan életben, amelyből – főleg a XXI. századra – szinte teljesen kilúgozták a szellemiséget. Tárgyakért vágyódunk, tárgyak lettünk magunk is, nemcsak a világot, de az embert is sikerült – majdnem sikerült – teljesen eltárgyiasítani. A vallás és a kultúra, a művészet léte a garancia arra, hogy ez soha nem fog sikerülni. Ám ahhoz, hogy a közönség találkozzon a kultúrával, a valódi művészettel, hogy át is érezze, hogy meg is élje amit lát, hall vagy olvas, ahhoz energiáknak kell áramlani. A katarzis a jó energiák révén jön létre, amelyet harmónia, megnyugvás követ. Mindez viszont a szeretetből táplálkozik.

A Parázs a szívnek című film főszereplője egy színész, Viktor Balázs alakítja kellő hisztérikus önsajnálattal. Találkozik egy orvossal, aki szinte megszállottan keres egy párkapcsolatot, mert végtelenül magányos. Viktóriát Szabó Erika játssza, alakításában remekül érzékelteti, hogyan vágyódik egy racionális világban magát jól kiismerő nő az irracionális érzések iránt. A filmben mindkettőjüknek meg kell tanulniuk szeretni és bízni egymásban, valamint ki kell alakítaniuk a közös rendszerüket. A férfinak meg kell tanulnia alkalmazkodni a világhoz, a lánynak pedig meg kell tanulnia figyelni a férfira. Felszínes korunk viszont nem kedvez sem annak, hogy valaki igazán szembe találja magát az igazi szeretettel, arról már nem is beszélve, hogy sztenderd lett a bizalmatlanság mint létállapot.

A filmben egy végtelenül önző színészt látunk, akit semmi és senki nem érdekel önmagán és a sikerein kívül. Pedig még nem igazán nagy színész, még csak arra képes, hogy valamennyit megcsillantson a tehetségéből. Még nem tud szeretni. A történet során arra kell rájönnie, hogy az önzőség és az önimádat, amely korunk legnagyobb betegsége, nem egyeztethető össze a szeretettel, a szerelemmel, sőt a művészettel sem. Alázat és kitartó munka nélkül nincs igazán mély és komoly alakítás, ha egy színész önmaga elől, a tehetsége elől az alkoholba és egyéb kábító szerekbe menekül, hogyan tudná a közönséget elvarázsolni. A film kegyetlenül szembesít azzal, mi a művészet válsága a romantika korszaka óta. Az a művész, aki energiáit képtelen kezelni, kordába tartani, aki a kreativitást a pusztításból építi fel, az nem alkot, hanem rombol. A Parázs a szívnek azzal szembesíti a nézőket, hogy egy igazán nagy művészeti alakítás és egy valódi szerelem között nincsen különbség. Mindkettő esetében le kell győzni az egót és önzetlenül, tiszta és nyitott szívvel kell nézni a másik tekintetébe. A közönségnek is ugyanazokat az energiákat kell éreznie, mint amilyen energiák áradnak akkor, amikor egy férfi igaz és tiszta, önzetlen és önfeláldozó szerelemmel néz egy nőre.

A film elérhető a Filmion.

A színész (Viktor Balázs) eleinte jobban szereti önmagát szerelmes szerepében, mint a doktornőt (Szabó Erika)
Fotó: Cameo Film