A Magyar Nemzeti Múzeumban zajló különféle, látványos restaurálási munkákba tekinthetünk be az intézmény új, Lépésről lépésre – Restaurálás a színfalak mögött című sorozata segítségével. A nyolcrészes minisorozatban egy menyecskeruha-derék újjászületését követhetjük nyomon.
A menyecskeruha-derék restaurálás előtt
Fotó: Rosta József
Az 1867-ben, az Alter és Kiss Divatházban készült műtárgy 1989-ben került a múzeum textilgyűjteményébe. Mátyás Eszter, a műtárgyvédelmi és restaurátor-főosztály munkatársa beavat a gyártó cég történetébe is: „A cég Közép-Európa vezető divatháza volt, a királyi család számára is kerültek ki innen pompás toalettek. A céget 1829-ben a Bécsből Budapestre települt Alter Ferenc alapította. Üzlete a belvárosi Váci utca és Régiposta utca sarkán álló, 1804-ben épült Schorndorfer-házban működött. Az alapító, aki eleinte csak szövetekkel, majd kiegészítőkkel kereskedett, 1858-ban unokaöccsére, Eduard Alterre bízta boltját, aki üzlettársával, Kiss Kornéllal közösen folytatta a munkát nagy sikerrel. 1866-ban már újabb üzletet is tudtak nyitni a közeli Váci utca 11-ben. Nemcsak a nők, de a férfiak divatigényeinek is igyekeztek eleget tenni. Tevékenységüket a feljegyzések szerint 1888-ig folytatták.”
A menyecskeruha-derékról olyan részletes leírást kapunk, hogy fénykép nélkül is megjelenik szemünk előtt a ruhadarab: „A ruhaderék kézzel varrott, fehér, ritka szövésű, vászonkötésű pamutból (gaze) készült. Alapszövetét virágcsokrokat mintázó fekete nyomással díszítették, amelyet tovább színesítettek kék, bordó, sárga, lila és zöld, hímzett virágrátéttel, valamint piros bársonyszalaggal. A ruhaderék rövid derékszabású. Hátul ovális kivágása mentén kettős fodor látható, közepén papírból készült piros rózsarátét található zöld levéllel. Elöl V alakban nyitott, hátul ívben felvarrott gallér látható, amelynek díszítését az alapszövettel harmonizáló, nyomott, színes virágmintája, valamint a két szegélyén futó fodorrátétje adja. A ruhaderék öt apró fehér gombbal és öt kötött gomblyukkal záródik elöl. Rövid buggyos ujja hasonló díszítménnyel és bársony szalagcsokorral ékesített. Vajszínű vászonkötésű, keményített lenvászonbélése elöl két-két szűkítő varrással ellátott, háta pedig két-két ívelt részből szabott. Közepén nyitott: öt kis fehér gombbal, illetve öt kötött gomblyukkal, továbbá egy-egy francia kapoccsal záródik.
A műtárgyhoz tartozik még két levélalakú kis lebeny is, amely a ruhaderékhoz hasonlóan, a kétrétegű gaze anyagból készült, fekete alapnyomású, színes virágcsokorral, valamint szegélyen futó kettős fodorral díszített” – zárja ismertetőjét Mátyás Eszter.
A műtárgy restaurálás után
Fotó: Rosta József
A sorozat következő részeiben a restaurálási munka egyes érdekes fázisait mutatják be, érdemes tehát követni a múzeum Facebook-oldalát.
