Magyarellenes propagandafilm a Mária román királyné vagy sem?

Mária román királyné valóban akkora hős volt, mint a róla elnevezett filmben ábrázolják? Neki köszönhetik a románok Erdélyt, vagy valami másról van szó? Köő Artúr történész, a Magyarságkutató Intézet munkatársa elemezte a filmet a Magyar Nemzetnek.

Köő Artúr történész
2020. 12. 13. 18:30
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Érdeklődéssel olvastam Pataki Tamás újságíró cikkét, melyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a HBO Trianon századik évfordulóján, éppen december elsején – azon a napon, amelyen Románia Erdély elcsatolását ünnepli – kívánja bemutatni a Mária román királyné című román filmet. Nem sokkal később jött a hír: a felháborodás hatására a tévécsatorna meghátrált, az említett film kikerült a műsorból. Ismerve az „amerikai prémium kábel és műholdas televíziós csatorna” múltját, szinte biztos voltam benne, hogy ha nem is december elsején, de valamikor mégiscsak műsorára tűzi a Mária román királynét.

Így is történt. A nyugaton oly divatos, magát „vegetáriánusnak” reklámozó tévéadó (értsd ez alatt, hogy azt állítja magáról, csak akkor élhetsz teljes és egészséges életet, ha őket fogyasztod) mégiscsak megpróbálta lenyomni a szerinte mindenevő magyar társadalom torkán a román filmdrámát. Éppen a határon túli magyarok elárulásának napjára – a 2004-es népszavazás – december 5-ére időzítették.

Roxana Girleanu román színésznő játssza a királynét Fotó: HBO

Lássuk csak miről szól a film röviden. Az első világháborút lezáró párizsi békeszerződésben, a Román Királyságot érintő kérdések eldöntésében fontos szerepet játszik Mária királyné, I. Ferdinánd román király felesége. A királynét Ion Brătianu miniszterelnök kéri fel, hogy járjon közbe a román területi igényekért a nagyhatalmak vezetőinél. Mária heteket tölt Angliában és Franciaországban, hogy az országa érdekében és nevében tárgyaljon, megpróbálva hazáját helyzetbe hozni. Munkája nem marad eredménytelen.

Nem a film körüli csörte miatt, hanem inkább azért néztem meg a filmet, mert történészként a XIX–XX. századi román–magyar kapcsolatok alakulását kutatom. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy nem vagyok filmkritikus, s mivel nem dokumentumfilmről van szó, ezért az sem lenne igazságos, ha szőrszálhasogatásba kezdenék arra vonatkozóan, hogy történelmileg mi igazolható a filmből, s mi nem. Néhány meglátásom, észrevételem azonban van.

A film – miután közli, hogy a történet valós események alapján készült – úgy kezdődik, hogy megtudhatjuk: Románia Franciaország, Oroszország és az Egyesült Királyság oldalán belépett a háborúba, hogy a „szétforgácsolódott tartományaikat” egyesítsék. Érdekes állítás.

Ezek szerint Erdély egy olyan román „tartomány”, mely valamikor Romániához tartozott, de galád módon a Magyar Királyság elragadta tőlük, s a világháború esélyt teremtett arra, hogy „jogos tulajdonosa” visszaszerezze azt.

Szegény HBO-emlőkön felnövő, történelemkönyvet soha nem, vagy már nagyon rég olvasó néző mit sem sejthet arról, hogy Erdélynek az 1920. június 4-i trianoni békediktátumig soha semmilyen köze nem volt a Dâmbovița parti, „festői” Bukaresthez. De ne horgonyozzunk le itt, ne is foglalkozzunk ilyen „apróságokkal”. Alig hogy az érdeklődő tovább nézi a filmet, ismét egy megvizsgálandó állításba botlik: az Erdélyben elért kezdeti sikerek ellenére (a román filmkészítők ezen az 1916-os erdélyi román betörésre gondoltak, mely a világtörténelem első hadüzenet nélküli fegyveres támadása volt), Oroszország „kivonulása” Romániát sebezhetővé tette.

Csupán olyan „lényegtelen” információ marad ki a néző életéből, hogy már jóval az orosz kilépés előtt (1917) a Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai elfoglalták Bukarestet (1916 decemberében) válaszként a román betörésre, ezért a román kormánynak menekülnie kellett a fővárosból.

 

Ferdinánd román király és neje a Peleşi-kastély kertjében Forrás: HBO

Romániát ekkor nem az orosz kilépés, hanem gátlástalan étvágya és hamis énképe tette sebezhetővé. Azon nem is csodálkozhatunk, hogy a film következő mondataiban csupán a Bukarestig jutó „német megszállókról” tudósít bennünket, mintha a magyar katonák ott sem lettek volna. Elhangzik viszont az, hogy a párizsi román közösség, szervezettségének köszönhetően, igen befolyásos, amit Bukarestnek ki kellene használnia. Mint tudjuk, ennek a közösségnek női tagjai is – akárcsak a királyné Párizsban és Angliában való tartózkodása során – minden olyan kapcsolati hálót megpróbáltak kihasználni, ami a hazájuk érdekérvényesítésében segítségükre lehetett.

Ez adott alapot ahhoz, hogy román alkalmazásban álló kéjnőkről és királynét kísérő könnyűvérű udvarhölgyekről keringhessenek pletykák már a kortársak köreiben is.

A filmet részletesen elemezni terjedelmi korlátok miatt lehetetlen, egy-két elemére azonban érdemes időt szentelni. Talán a legmeglepőbb vonása az, hogy Ion I. C. Brătianu román, nagy tekintélyű politikus – aki ötször volt a Román Királyság miniszterelnöke – tehetetlen, sok esetben az árral úszó, súlytalan politikusként van ábrázolva, aki semmilyen hatással nincs a versailles-i béketárgyalások résztvevőire.

Mindezt csupán azért, hogy e „szenvedést” megelégelő, Párizsba kiutazó Mária román királyné alakját még inkább piedesztálra lehessen emelni. Az Erdélyre leselkedő „magyarveszély” természetesen megjelenik a filmben. Mivel a film cselekménye 1919-ben játszódik, a rendezők így a ,,bolsevik magyarok” határáttörésével és az erdélyi falvak feldúlásának történetével érzékenyítik leginkább nézőiket.

A film készítői nem érezték fontosnak a pontos időpontok feltüntetését, a dátumok közlését. Mindez egy burkolt üzenet: a film a román társadalomnak készült, s nem a történészeknek! Sokkal fontosabb ez annál, hogy ne vegyük számba. Miközben ma Magyarországon – de így volt ez korábban is – a történelemtankönyvek (legyen az gimnáziumi vagy általános iskolás) összeállításánál rendszeresen az képezte a kritika tárgyát, hogy a benne szereplő információk „nem felelnek meg a történettudomány bizonyítható tényeinek” (lásd az új NAT alapján írt új 5. és 9.osztályos tankönyvek kapcsán felhozott vádakat), addig a román történelem- és történelemoktatási szemlélet egy évszázada a Nicolae Iorga neves román történsz által mondottakon alapszik. Ez így hangzik: Mit kezdjek az igazsággal, ha a nemzetemről van szó? Mit is jelent ez?

Ez azt jelenti, hogy a románok már rég felismerték azt, hogy a történelemoktatásnak elemi és középiskolai szinten a nemzettudat erősítését kell szolgálnia. Foglalkozzon a felsőoktatásba lépő, történelemre szakosodott egyén történelemmel kapcsolatos megállapítások bizonyításával vagy cáfolásával.

 

Vajon a királyné mosolyáért adták oda Erdélyt, vagy másról volt szó? Fotó: HBO

A Mária román királyné párizsi, béketrágyalások végkimenetelében játszott szerepéről szóló film szereplőit jól kiválogatták, hasonlítanak azokhoz a történelmi alakokhoz, akiket alakítanak. A jelenetek jól megtervezettek, a hangtechnika igényes, a filmben megjelenő ruhák, eszközök, helyszínek korhűek. Mint film, nagyon rendben van.

A legtöbb kívülállót pedig ez fogja meg, s kevésbé tűnik fel neki, mennyire megmosolyogtató, ha a románokról van szó, az a jelenet, amikor Mária férjét, Ferdinánd román királyt azzal próbálja tettekre ösztönözni, hogy azt mondja neki: „Az adott szavunkat meg kell tartanunk!”

Nem lepődnék meg azon, hogy ha most ismét végeznének egy 2006-oshoz hasonló felmérést (ekkor a „100 legnagyobb román” listájára voksolhattak és voksoltak a romániai tévénézők egy BBC-licenc alapján), Mária már nem csupán a 37. helyre futna be, hanem – megelőzve a 11. helyen végzett Nicolae Ceauşcu kommunista diktátort és a 6. helyet elcsípő Ion Antonescu antiszemita, nácibarát katonatisztet –, az első öt hely valamelyikét szerezné meg.

Trianon századik évfordulóján sorra születnek szomszédjainknál a minőségibbnél minőségibb történelmi filmek. Mi mire várunk?

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.