Mindig van más lehetőség

Amikor az 1970-es években moralizáltunk, akkor a valóság nem egyezett az ideológiánkkal. Manapság viszont szétesőben vannak az ideológiák, nincsenek biztos alapokon nyugvó ideák, elvesztettük a kapaszkodókat – mondta el lapunknak Krzysztof Zanussi lengyel filmrendező, aki június 17-én lesz nyolcvanéves, és akivel új filmje, az Éter hazai bemutatója kapcsán beszélgettünk. Zanussi a 70-es, 80-as évek erkölcsi nyugtalanság mozijának nevezett lengyel stílusirányzat egyik jeles képviselője.

2019. 05. 13. 14:33
Filmjei temérdek morális problémát vetnek fel Fotó: Hegyháti Réka
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Megszólalásaiban sokszor kritizálja a posztmodernizmust, amely az elmúlt évtizedekre rányomta a bélyegét az európai kultúrában. Mi a baj ezzel a stílusirányzattal?

– Felnőtt egy nemzedék, amely ezen a szemüvegen keresztül látja a világot. A posztmodern a marxizmus folytatása, túl kellene végre lépni ezen az ideológián.

Az a baj a posztmodernnel, hogy mindent relativizál?

– Igen. Azt gondolom, hogy a relativizmus megölte a marxizmust is, de minden mást is. Olyan dolgokat, amelyek nélkül az emberiség nem tud jól működni. Kellenek olyan értékek, amelyekben feltétel nélkül hiszünk. Ha hiszünk az igazságban, az igazság létezésében, akkor rögtön elérkezünk oda, hogy szembekerülünk a posztmodernizmus ideológiájával.

A 70-es, 80-as években az erkölcsi nyugtalanság mozijának nevezték a lengyel filmes iskolát, amelynek ön az egyik jeles képviselője volt. De a mai napig nem adta fel, hogy moralizál a filmjeiben. Mit jelentett akkor és mit jelent ma moralizálni egy-egy filmes alkotásban?

– Nagyon fontos különbségek vannak. Amikor a 70-es években moralizáltunk, akkor a valóság nem egyezett az ideológiánkkal. Manapság viszont szétesőben vannak az ideológiák, nincsenek biztos alapokon nyugvó ideák, elvesztettük a kapaszkodókat.

Csütörtökön kerül a magyarországi mozikba az új filmje, az Éter, amely a magyar Laokoon Filmgroup gyártásában és a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával készült. A film temérdek morális problémát vet föl, amelyek korunk nyugtalanító dilemmái azzal kapcsolatban, hogy a haladásba, a tudományba, a racionalitásba vetett hitnek hol vannak a határai.

– Azt gondolom, hogy különböző dimenziókon keresztül tudja a nézőt megszólítani ez a film. A tudomány azt mondja, hogy az ember csak három dimenzióban érzékel, de én azt gondolom, hogy az intuíciónk egy egészen más szinten segít a filmet megérteni. A történetnek van egy felületi dimenziója, de ha belemerülünk, és hallgatunk a belső hangjainkra, akkor egy új valóságot tudunk megérteni a világból.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.