– Mikor jött el az a pont az életében, amikor ráébredt, hogy a táncnak szeretné szentelni az életét? Hogyan vezetett az út a mostani pozícióig?
– A táncoskarrieremet az Állami Balettintézetben kezdtem, néptánc tagozaton, de már ezt megelőzően is táncoltam. Amikor végére értem a balettintézet négy évének, teljesen bizonyossá vált az utam. Egészen korán jártam már a Győri Balett és a Honvéd Együttes előadásaira, és nagyon egyértelmű volt, hogy a néptánc és a színház keveréke vonz, és ha választani kellene, akkor a Honvéd Táncszínházba szeretnék menni. Novák Ferenc fel is vett, így húszéves professzionális előadóművészi pálya áll mögöttem. Ez alatt a húsz év alatt nagyon sok mindenben kipróbálhattam magam, például koreografálásban, asszisztensi munkában, menedzsmentfeladatokban, ezeket is nagyon szívesen végeztem. Majd a táncospályám után 2006-ban léptem be a Nemzeti Táncszínházhoz, ahol előbb igazgatóhelyettes voltam, 2013-tól pedig már igazgató.
– Mi volt az, ami a legnagyobb kihívást jelentette az igazgatói feladatkörök közül?
– A szakmai közeget már korábban is jól ismertem, az nem jelentett nehézséget, az intézményvezetésbe, az adminisztrációba, az államigazgatásba viszont bele kellett tanulnom, de ehhez nagy segítséget adott a Pécsi Egyetem képzése, ahol tanultam, és a táncszínháznak a rendszere, melyet az alapítónk, Török Jolán alakított ki, hiszen az intézmény egy nagyon jól felépített koncepció szerint működik.
– A február közepén átadott intézmény része az elmúlt években országszerte kezdődött kulturális beruházásoknak – miért volt ez fontos? Az új játszóhely átadása mennyire meghatározó a magyar táncművészek életében?
– Új fejezet nyílt a színház működésében. Már a tervezés folyamatába bevonták a táncszínház szakembereit, és magát az épületet is úgy alakították ki, hogy a táncművészet igényeinek megfelel, ez egy fantasztikus lehetőség. Nagyon jó, hogy a termek méreteinek köszönhetően nagyszínpadi és kisebb, kamaraprodukciókat is meg lehet valósítani, s az előcsarnok is használható térspecifikus előadásokra. A kisebb társulatokat, amelyek nem rendelkeznek saját infrastruktúrával, igyekszünk azzal is segíteni, hogy a próbatermeinket rendelkezésükre bocsátjuk.
Ezt az épületet táncszínházi feltételek szerint alakították ki. Nagyon komoly fejlődésen ment keresztül például a színpadtechnika, a lámpapark. A színpadok padlózatára is ügyeltünk, egy duplalengő borovi fenyő táncpadló segíti a táncosok ízületeinek egészségét.
– A közönséget mennyire sikerült átszoktatni a Várból az új helyszínre?
– Ez egy átmeneti időszak. 2014-ben költöztünk ki a Várból, és mostanáig ideiglenes helyszíneken játszottunk. Nagy segítségünkre volt, hogy a Müpában játszott, évente körülbelül száz előadást ez az átmeneti időszak nem befolyásolta. Az új helyszínt természetesen be kell vezetni, a 2019/20-as évad alkalmával, reményeink szerint az átállás megtörténik. A Millenáris Park bevett és kedvelt helye a budapestieknek, a park látogatói is bejöhetnek a táncszínház előterébe; így álmodtuk meg, hogy egy olyan nyitott kulturális tér legyen, ahová szívesen belépnek az emberek, akár csak egy kávéra. Fontos szempont volt, hogy egy olyan vendéglátóegység üzemeljen itt, ahová akkor is bejöhetnek az emberek, hogy ha nem a tánc miatt jönnek, és ha már vendégeink egy kávéra, akkor előbb-utóbb, reményeink szerint, vendégeink lesznek az előadásainkon is.
Ertl Péter: Az intézmény elsősorban a magyar együtteseknek szeretne lehetőséget biztosítani
Fotó: Teknős Miklós
– Milyen gyermek- és ifjúsági programokkal segítik a színházi nevelést?
– Mindig is figyeltünk a gyerekekre és az iskolásokra; a gyermekeknek szóló meseelőadásokon túl egy saját stílust építettünk föl, alapozva a színházi nevelésre (Theather Education). Magyarországon több együttes is dolgozik ezzel a nemzetközi módszerrel, mi a Közép-Európa Táncszínház táncosait és a Káva Kulturális Műhely drámapedagógusait hívtuk segítségül, és egy olyan előadást hoztunk létre, ahol táncszínházi eszközökkel ismertetjük meg a gyerekeket. Azért is szeretem ezeket a foglalkozásokat, mert a 14–20 év közötti fiatalokat nagyszerűen meg tudjuk szólítani általuk.
– A táncművészpályára készülő fiatalokat is támogatják?
– A Nemzeti Táncszínház kapcsolódási pontot ad valamennyi társulatának a közönséghez, egy találkozási pont vagyunk, ezenkívül fontosnak tartjuk, hogy például a Táncművészeti Egyetem végzős hallgatói is bemutatkozhassanak egy-egy előadáson, de volt már rá példa, hogy a Színművészeti Egyetem hallgatóinak is lehetőséget adtunk, amikor Horváth Csaba fizikai színházi osztálya végzett. Ezek persze egyedi alkalmak, de nagyon fontosnak tartjuk őket.
– Mit tudhatunk a következő évadról?
– A február 15-i megnyitás óta 25 premierünk volt a házban, ez nagyszerűen mutatja, hogy milyen nagy és gazdag a magyar táncművész-társadalom repertoárja. Ehhez hasonló eredményeket szeretnénk a jövőben is. Nagyon fontos tervünk a bérletek újraindítása. Lesz gyerekbérlet, óvodásoknak szóló, beavató bérlet és balett, illetve néptánc tematikájú bérlet is. A következő évadot pedig Bozsik Yvette Nyaralás című előadásával fogjuk nyitni.
– Külföldi vendégelőadókat terveznek-e meghívni?
– A Nemzeti Táncszínház elsősorban a magyar társulatoknak szeretne lehetőséget biztosítani, de a Budapest Táncfesztiválra szándékozunk külföldi együtteseket is meghívni.
– Említette, hogy nagyon sokszínű a tánc palettája; hogy látja, milyen korszakát éli a magyar táncélet? Stagnál, archiválja a megszerzett tudást vagy felfelé ívelő szakaszában van? Mennyire kísérletező kedvű? Mennyi az új együttes és tehetség?
– A Nemzeti Táncszínház egyik központi helye az Imre Zoltán Programnak, az NKA fiatal alkotókat támogató táncprogramjának, az ennek segítségével készülő előadások egy részének helyet és bemutatkozási alkalmat biztosítunk, ezenkívül az érett, befutott alkotóknak is folyamatosan lehetőséget nyújtunk a további kibontakozáshoz.
– Végezetül arra kérném, adjon egy frappáns definíciót arra a kérdésre: mi a tánc?
– Egy gyűjtés alkalmával egy parasztasszony fogalmazott így, őt idézném: „A tánc olyan, mint kenyéren a méz, megadja az élet édes ízét.”
