Ne féljetek! Ez volt Szent II. János Pál pápa jelmondata, ezt vésték a kereszt talapzatára is. Soltész Miklós szerint az élet több területén is meg kell fogadnunk az intést. Mint mondta, ne féljünk szeretni hazánkat, megvédeni értékeinket, emlékezni fájdalmainkra, és megtartani a kereszténységet. Trianonban sokat veszítettünk. Románia nagyobb területet kapott, mint a csonka Magyarország; 10,7 millió embert szakítottak el, ami egymillióval több, mint a jelenlegi anyaországi magyarság létszáma, ebből 3,7 millió magyar volt. Elvették gyáraink felét, vasútvonalaink hatvan százalékát és 92 városunkat, elveszítettük fenyveseink 97 százalékát, lombhullató erdeink 85 százalékát. Sokáig, ha valaki Trianonra emlékezett, nyilasnak, fasisztának, nacionalistának bélyegezték. Engedtessék meg végre, hogy emlékezzünk! – szólított fel Soltész, aki úgy véli, az emlékezés mellett a jövőbetekintés is fontos. „Ne keseregjünk, hanem cselekedjünk, mert küldetésünk van. Az, aki a maga területén teszi a dolgát az összmagyarságért, aki az őseink által képviselt kultúrát továbbviszi, gyógyítani tud” – fejtette ki.
Karol Józef Wojtyła, mielőtt pápa lett, költőként is tevékenykedett – emlékeztetett Tarnai Richárd Pest megyei kormánymegbízott, aki két versrészletet idézett a későbbi pápától, melyek közül az egyik a természettel kapcsolatos:
„Ha a forrásra akarsz lelni, / a magasba kell törnöd, az árral szemben.”
A másik pedig az igazságról szól:
„Az igazság nem olajcsepp a sebre, hogy ne fájjon, ami éget, / nem ültetik szamárra, hogy körülvigyék az utcán – / az igazságnak szenvednie s rejtőzni kell.”
Spányi Antal, a Székesfehérvári Egyházmegye megyés püspöke áldotta meg a székelykaput, valamint a Szent II. János Pál pápa emlékkeresztet. A megemlékezés Kádár Ferenc énekével, valamint a magyar himnusz és a Boldogasszony anyánk közös eléneklésével zárult.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!