A könyvben ajánlott valamennyi úti cél sajátossága, hogy könnyen megközelíthető, és mindegyiknél valami olyan különlegességre hívja fel a szerző a figyelmünket, ami mellett eddig elmentünk. Az előszóból idézek, ahol a látnivalókat ily módon sorolják: „Látványos hegyvonulatok, titkokat rejtő természetvédelmi területek, ligetek, erdők, Csipkerózsika-álmukból ébredő kastélyok, kúriák, bűbájos templomok.” A tartalomjegyzéket felütve láthatjuk, és nyilván a könyvet elolvasva még inkább világossá válik, hogy az utazások, kirándulások szépen megszervezve következnek egymás után. Nagybánya, a patinás város az első helyszín. Innen húzódik az ív az Európa legjobb úti célja címet megpályázó, több mint kétszáz éves fürdőkultúrájáról híres város, Hévíz bemutatásáig. Bognár István két-három oldalas rövid írásokba tömöríti mindazt, amiről terjengősen, több útikönyvet vagy akár történelmi tanulmányt is lehetne írni, ám ezeknek a szösszeneteknek a célja egyértelműen a figyelemfelkeltés, mintegy kivonata annak, amit a szerző ottjártakor megtapasztalt, ami megragadta, és oly módon megmaradt az emlékezetében, hogy úgy érzi, az élményt másokkal is meg kell osztania. Meg kell mutatnia azt, hogy lakhelyéről kiindulva, minden különösebben nagy készülődés, bonyolult tervezés nélkül el lehet jutni és főleg érdemes is eljutni például egy vízimalmáról híres kis faluba a Szatmár-beregi Tájvédelmi Körzet területén. Egy kis versikét is megihletett a kirándulás, ez is helyet kapott a – gyerekverseiről is méltán ismert szerző – kötetében: „Kis falucska / büszkesége, / Túristvándi / híressége. // Szerencséd van: / beindítják! / Vihetsz búzát / kukoricát. // Hazafelé / lisztet, darát. / Készíthettek / jó puliszkát!”
