A Szász Endre Munkácsy-díjas festő, grafikus, látványtervező, porcelánfestő, könyvillusztrátor szerteágazó munkásságát bemutató tárlaton kiállított öt maszk alapját egy-egy váza jelenti, amelynek íves (hasas) formájából egy acéldróttal vágták ki a később díszített tárgyat. Motívumaiban felfedezhetők konstruktivista elemek, amelyek azonban az afrikai törzsek motívumait jelenítik meg.

A tizenkét váza gazdag ornamensei jól mutatják Szász vonzódását a színekhez, vonalakhoz és a nemesfémekhez. A hatalmas vázák dekorálása korántsem volt egyszerű. Végleges díszeiket többszöri égetés során nyerték el.

A nyolcvanhárom tányér a művész nyitottságát, művészetének sokszínűségét, érdeklődésének szinte határtalan voltát reprezentálják. A geometrikus, különböző színekkel játszó formavariánsok mellett láthatóak a szürrealisztikusnak ható, sokak által Boticellit és Modiglianit felidéző képek a hosszú nyakú, keskeny arcú és vállú női portrékkal, amelyek Szász fantáziavilágában születtek. Egy külön sorozatot jelentenek a kiállításon látható azok a tányérok, amelyek a legközelebb állnak a később populárissá váló Szász-porcelánok dekorálásához. A rézkarcszerű technika egyedi jelenséget hozott a modernkori magas tüzű porcelánok világába.