Eljut ez Weber agyáig? Aligha.
Mi, magyarok nem szívleljük, ha ilyen mammonhitű porszívóügynökök belevartyognak az életünkbe. És itt azzal sem számolhatnak, hogy a USAID-esen „érzékenyített”, nagykövetségen eligazított bírók majd lehúzzák a szavazólapról a nekik nem tetsző jelölteket, mint a francia vagy a román banánköztársaságban. Ez itt jogállam, fékekkel és ellensúlyokkal.
Érdekes, ahogyan Weber arról mesélt keddi újraválasztása előtt, hogy az európai parlamenti választás után egyből ideröpült az ő Péteréhez, hogy egy szállodában meglapogassa kedvence hátát, és meghívja őt az Európai Néppártba. De hát honnan a frászból tudta, ki ez a fazon valójában, akiért egyáltalán érdemes idevergődni? Ami hivatalosan tudható volt róla, az nem túl kecsegtető: Varga Judit nehezékes oldalkocsija volt a brüsszeli években (2009–2018), majd a minisztersége idején, mígnem defektet kapott. Meg mindenféle állami cégeket vezethetett a felesége révén mesés pénzekért. Bő évtizedig lelkesen tapsolt annak az Orbán-kormánynak, amelyet Manfred Weber most meg akar buktatni. Akkor miért röpült ide egy ilyennek a kedvéért? Miből gondolta, hogy pont ő lesz az embere? Vagy netán már a brüsszeli évekből ismerte? (Föltételezni sem merem, hogy Péterkét esetleg már akkor behálózta, kiképezte a globalomaffia. Arra, amit most itt a szemünk előtt épp elővezet. Lehetetlen!) Vagy csak a jó öreg bosszú-faktor? Sejtette, hogy a felesége sikereibe belehibbant, majd lapátra tétele miatt bosszúért lihegő Övcsatos bármire hajlandó lesz harminc ezüstért?
Ha valaki, Manfred Weber ismeri a bosszút mint politikai hajtóerőt: őt is ez viszi előre a magyarfóbia rögös útján, amióta a magyar képviselők miatt nem teljesült a nagy álma, nem ő lett az Európai Bizottság elnöke. Pedig csak végrehajtottuk a kérését. Ő mondta, hogy nem óhajt a magyarok szavazataival elnök lenni. Hát nem lett.
Bosszújába aztán úgy belegolyózott, hogy azóta ilyen mondatok esnek ki a száján: „Magyarország ellen szavaztam. Nem a Fidesz, nem Orbán Viktor, hanem az egész ország ellen!” Ez az ars poeticája. És minthogy a legrosszabbat kívánja Magyarországnak, ezért ajánlja nekünk melegen az ő „Peter Mádzsárját”.
Történelmi tapasztalat: sosem lett jó vége, amikor a németek akarták megmondani nekünk, ki legyen a következő uralkodónk, hogyan kell késsel-villával étkezni, illetve kit támadjunk meg.
Az ilyen belekotnyeleskedések (számunkra) jó esetben a Vértesben végződtek. Rossz esetben viszont a Don-kanyarban és a haláltáborokban. Ha van állam a földön, amelytől soha a büdös életben nem kérünk többé semmilyen útbaigazítást, az éppen a Manfredéké.
