Haláljó

A Halál bekopog a házba. A férj kinyitja az ajtót, és megkérdezi:

– Jó estét, miben segíthetek?

– Én vagyok a Halál, és az életedért jöttem! A férfi beszól a konyhába a feleségének: – Életem, téged keresnek!

Nem mindenkinek van humorérzéke, ha a Halállal találkozik. Néhányan elmeroggyant módszerrel próbálnak számukra érdekes célt elérni, ami aztán az életükbe vagy a nemzőképességükbe kerül.

Létezik egy díj, melynek elnyerését különleges feltételekhez kötik. Az első és legfontosabb, hogy a jelöltnek halottnak kell lennie, vagy el kell veszítenie a szaporodóképességét. Az illető halálának – csak a különleges esetek számítanak – saját hibájából kell bekövetkeznie, és az eseményt bizonyítani kell. Nem jelölhető, ha valaki szándékosan tesz kárt magában, csak hogy elnyerje a díjat és a vele járó hírnevet.

A feltételeket egy amerikai nő, Wendy Northcutt fogalmazta meg. Az evolúció atyjának, Charles Darwinnak a tiszteletére hozta létre a Darwin-díjat, mely „azoknak állít emléket, akik nagyban hozzájárultak az emberi faj genetikai tökéletesedéséhez, amikor saját génjeiket eltávolították a génállományból; egyúttal azt is megmutatták, hogy a józan ész nem is olyan magától értetődő dolog, mint gondolnánk”.

A Darwin Awards honlapján 1993-tól követhetjük nyomon a díjazottak életét, pontosabban halálát. Csak néhány példa, hogy lássuk, kik és hogyan gondolkoznak körülöttünk. Az elsők között volt az az amerikai férfi, aki addig rángatta az ingyenüdítőért a kólaautomatát, míg az rá nem dőlt, és agyon nem nyomta.

Egy orvvadász a feje fölött kiálló sziklán lévő szarvast lőtte le. Pechjére az állat rázuhant.

Az ügyvéd az irodaház 24. emeletén kollégáinak a panoráma üvegablak törésbiztonságát próbálta bebizonyítani, amelyért a készítők garanciát is vállaltak. Nagy lendülettel rohant neki az üvegnek, amely valóban nem tört be, viszont kiesett a keretből.

Egy fiatal férfi fogadást kötött egy dominikai bárban, hogy rövid időn belül megiszik egy üveg tequilát. Megitta, a pénzt is megkapta, majd összeesett és meghalt. Alkoholmérgezés végzett vele.

Jurij Jeliszejev húszéves sakknagymester 12 emelet magasban akart átmászni egyik erkélyről a másikra, de megcsúszott, és a mélybe zuhant. A fiú 2012-ben junior világbajnok, 17 évesen nagymester lett. A parkour a hobbija volt. Többen követték, de nem mindenki élte túl a kísérletet.

Egy 29 éves férfi a barátaival iszogatott, de nem volt beszámíthatatlanul részeg, amikor kijelentette, hogy képes egészben lenyelni egy sajtburgert. Sikerült is betömnie a szájába, de megakadt a torkán. Három gyereke várta otthon hiába.

Nem élte túl ötletét az a két fiatal sem, aki egy bajorországi strandon éjjel a toronyugró-emelvényről az öt méter mély üres medencébe ugrott.

Vipera marta halálra azt a német férfit, aki a kígyók népszerűsítéséről tartott bemutatót, példázva, hogy nem kell tőlük félni.

Fényképezőgépével a kezében, de ejtőernyő nélkül ugrott ki 3500 méter magasságban a repülőgépből egy 29 éves amerikai férfi. Vajon zuhanás közben is fotózott? „Teljesen elveszíti az önuralmát, amikor rajta van a cuccon” – mondták a férfi barátai, de azért erre ők sem számítottak.

A nagy mennyiségű metamfetamint fogyasztott 26 éves áldozat fel-alá rohangált az ausztráliai Clifton Beach tengerparton, majd elkezdte ledobálni magáról a ruháit. Végül úgy döntött, közösül egy kétméteres krokodillal… Az állatnak más tervei voltak.

Több összevágott anyagot láthatunk az interneten arról, amikor emberek rosszul ugranak, felbuknak, fejre zuhannak. Azt már nem látjuk, hogy amin mi jót nevettünk, milyen következményekkel jár. Vajon mit érezhettek azok az emberek, akiknek a szeme láttára ugrott ki egy kínai fiatalember a 35. emeletről, és rázuhant egy kerékpárosra? És azok, akiknek a családtagja, barátja előttük fulladt meg, ette-itta magát halálra, zuhant ki az ablakon, vagy ugrott rá a krokodil hátára?

Több kötet jelent meg a témáról, főleg gyűjtemények. Maga a díjalapító, Wendy Northcutt is írt néhány könyvet. Darwin-díj – Halni tudni kell! címmel film is készült 2006-ban. A történet szerint Michael Burrows nyomozó (Joseph Fiennes) megszállottja a Darwin-díjasoknak, akik a legidiótább módját választják az elmúlásnak. Elképzelése szerint a díj várományosainak olyan közös tulajdonoságaik vannak, melyek előre kódolják, hogy a hülyeség okozza a vesztüket.

Haláli elmélet!