– Mit jelent a magyarul kissé furcsán hangzó szó: Barnahus?
– Nem baj, hogy furcsa, legalább mindenkinek felkelti az érdeklődését. Izlandi szó, gyermekházat jelent. A gyermekvédelmet, az igazságszolgáltatást és a szakellátást is magába foglaló modellt, a módszerhez tartozó eszköztárat és infrastruktúrát nevezik Barnahusnak. Az összetett innováció azt jelenti, hogy a szexuálisan abuzált gyerek kihallgatása, orvosi és egyéb vizsgálata, terápiás kezelése gyerekbarát környezetben történik. Nem szembesítik az elkövetővel, és a kihallgatás során csak egyszer kell elmondania a vele történteket. Európában évről évre nő a gyermekekkel szembeni szexuális erőszak miatti feljelentések száma, viszont a bírósági ítéleteké nem. Az ENSZ 1997-es gyermekjogi egyezménye kimondja, hogy az egyezményt aláíró és ratifikáló országoknak, köztük Magyarországnak, az élet minden területén olyan intézkedéseket kell hozniuk, melyek során a gyermekeknek a mindenekfelett álló érdeke érvényesül. A Barnahus, az izlandi modell ötlete 1998-ban született meg a gyermekvédelmi szakember, Bragi Guðbrandsson közreműködésével, aki egy évvel később Reykjavíkban megnyitotta az első létesítményt. Európában tizenhárom országban ötvenhárom Barnahus nyílt meg.
– Szombathelyen mióta foglalkoznak az áldozattá vált gyermekekkel az izlandi modell segítségével?
– Kétezerhatban civil kezdeményezéssel hoztuk létre az első házat. Tavaly novemberig ötvenhét esetet vizsgáltunk a „pilotprogramunkban”. A gyerekek minden esetben ismerik az elkövetőket, ugyanis a családból – apa, nevelőapa, nagypapa, testvér, féltestvér, nagybácsi – kerülnek ki. Miután a legbelső bizalmi kör tagjai szexuálisan abuzálják, orális vagy szexuális aktusra kényszerítik a gyermeket, titoktartást követelnek az áldozatoktól. Az elkövetők elhitetik a kicsikkel, hogy nagy bajba kerülhetnek, ha beszélnek. Gyakran meg is zsarolják őket. Nem csak férfiak abuzálják a gyerekeiket, találkoztunk olyan anyukával, aki a saját testét ajánlotta fel a kamaszodó fiának. Előfordult, hogy a nagypapa szexuális játékra kényszerítette az unokáját, aki a nagymamához ment panaszra, aki azt mondta neki, „tűrjél, kisunokám, tudod, az öregek ilyenek, a papa nagyon idős, beteges, nemsokára meghal, ez az egyetlen szórakozása”. Az anyák is mondanak hasonlót, ők is kérik a lányaikat, hogy viseljék el, amit a nevelőapa tesz velük. A férfi házában laknak, ha a nevelőapa börtönbe kerül, ők földönfutók lesznek. A gyerekek nagyon rossz érdekérvényesítők, nem jelentik fel a szüleiket, a végletekig lojálisak velük. Egy kamasz lány megmondta, hogy nekem elmeséli, mi történt vele, de a rendőrségen nem, mert akkor az anyukáját az utcára teszik. Igaz, hogy ők a testvéreivel állami gondozásban vannak, de a kicsiknek legalább van hova hazamenniük kapcsolattartásra. Az abuzált kamasz lányok még arra is képesek, hogy részvétet és empátiát érezzenek a kistestvéreik iránt, ezért tűrnek.