Egy tinédzser kisgyereket hajít le a londoni Tate Modern múzeum tetejéről, mert híres akart lenni. Elsüllyedt a Hableány, mindenki odaveszett, egyesével emelik ki a holttesteket a Dunából, mindenki élőben közvetít. Lövöldözés itt, terrortámadás ott. Ismét előbb értük el a túlfogyasztás napját, mint egy évvel korábban. Megint kipusztult egy állatfaj. Magyarországon mindennap belehal valaki a családon belüli erőszakba. Pár száz hektoliternyi olaj ömlött a tengerbe. Olvad a sarki jég. Képek éhező jegesmedvéről, ahogy egy szibériai iparvárosban élelem után kutat. Ég az Amazonas, ég fél Afrika. Ausztráliában akkora a hőség, hogy az emberek egymástól lopják a vizet…
Mindez már betekintés egy sötét, Mad Max-szerű jövőbe?
Ha távol élünk is valamilyen tragikus eseménytől, valójában minden csak egy kattintásra történik tőlünk. A negatív hírdömping pedig komolyan árthat nemcsak a lelki, de a fizikai egészségünknek is, hiszen a negatív érzelmek és a szorongás képes megváltoztatni a látásmódunkat, ezáltal hozzájárulhat például fejfájás vagy magas vérnyomás kialakulásához, emésztőrendszeri panaszokhoz, még az immunrendszer legyengüléséhez is. Valamiért mégis nagyobb a tolongás egy tömegbaleset helyszínén, mint egy kosár kiskutya körül. A sokkoló és félelmet keltő szalagcímek pedig lassan, de biztosan elhitetik velünk, hogy a világ darabokra hullik körülöttünk. Az evolúciós pszichológia kutatói azzal magyarázzák a rossz hírek elsöprő dominanciáját a jó hírekkel szemben, hogy hosszú evolúciós múltunk során létkérdés, vagyis a sikeres adaptáció előfeltétele volt, hogy őseink megfelelően reagáljanak a környezet eseményeire. Ez azonban sok munkával jár, ugyanis a környezet monitorozása idő- és energiaigényes tevékenység. Annak az eseménynek, amely jelentősen befolyásolhatta a túlélést, nyilván nagyobb figyelmet kellett kiváltania az agyban, és gyorsabb, hatékonyabb reagálást igényelt.
A médiában túltengő rossz hírek zöme olyan eseményekkel kapcsolatos, amelyek közvetlenül vagy közvetve befolyásolják az egyén, a közösség kilátásait. Tudósok azt is kimutatták, hogy a tévénézők jobban emlékeznek egy információra akkor, ha az a rossz híreket követi, ebben nagy szerepe van a hírek által kiváltott negatív érzelmeknek, mint a félelem, a düh vagy az undor. Minél intenzívebb a nézőben az érzelmi reakció, annál feszültebben fog figyelni, és annál hatásosabban rögzülnek memóriájában a hírrel kapcsolatos képek. Az olyan rossz hírek, mint például az erőszak, a halálesetek, a konfliktusok és a természeti katasztrófák, a túléléshez és a szaporodáshoz elengedhetetlen forrásokkal kapcsolatos károk az alkalmazkodás szempontjából egyértelmű jelentőséggel bírnak. Nem figyelembe venni ezeket, a megfelelő válaszok elmulasztása, a tanulságok levonása fatális hiba volna!
