A házasságban élők, gyermeket nevelők a leginkább elégedettek az életükkel – mutat rá Rövid Irén szociológus a Család – Gyermek – Jövő – Tanulmányok a családtudomány köréből című kötetben. Ám az elégedettséghez vezető út igen körülményes, mivel kitolódott a párválasztás és ezzel együtt a gyermekvállalás időpontja. Bali János néprajzkutató, kulturális antropológus a nagymintás ifjúságkutatásokat alapul véve arról értekezik a már említett könyvben, hogy a családalapítás „szigorú előfeltétele” lett számos életesemény, mint a stabil párkapcsolat, a tanulmányok elvégzése, valamint a részben vagy teljes mértékben önálló egzisztencia megteremtése. A magyar fiatalok nem vágnak bele a gyermekvállalásba, amíg szüleikkel laknak, nem fejezik be a felsőfokú tanulmányaikat, nincs stabil párkapcsolatuk vagy nem bizonyítanak a munkaerőpiacon. Bali János szerint ha ezekből nem engednek, a gyermekvállalás egyre inkább a harmincas generációra tolódik át, különösen a diplomás nők esetén. Ez pedig azért is problémás, mert éppen ez a generáció nem talál társat.
Az Állami Számvevőszék tavaly júliusban publikált, nagy vitát kiváltó „Pink education” jelenség Magyarországon?! című elemzése a nők túlreprezentáltságának gazdasági és társadalmi következményeit vizsgálta a felsőoktatásban. A kutatás során arra jutottak, hogy a diplomás nők számának növekedése demográfiai problémákat is okozhat. De valóban a diplomás nők száma a demográfiai hanyatlás oka? – erre a kérdésre kereste a választ egy rádióbeszélgetés során Pozsgai Anita coach, szupervizor és Bedő Imre, a Férfiak Klubja mozgalom alapítója. Pozsgai Anita szerint ha megnézzük a Központi Statisztikai Hivatal különböző kutatásait az elmúlt évtizedben, azt láthatjuk, hogy komoly társadalmi problémával állunk szemben, ami nemcsak Magyarországon, hanem a nyugati társadalmakban is jelen van, ugyanis az egyedülálló 20 és 49 évesek között sokkal magasabb a diplomás nők aránya, mint a diplomás férfiaké. Így felmerül a kérdés, hogyan tudnak ezek a nők társat találni?
Diplomás nők kontra családalapítás
Bedő Imre megjegyzi, hogy nem a nők diplomaszerzése miatt nem születik manapság annyi gyermek, hanem azért, mert felborult az arány a nők és a férfiak között. És ha sokkal több nő jár egyetemre, mint férfi, akkor az értelmiségi nők nagy része statisztikailag sem talál végzettségben magához illő társat. Így a művelt családból származó, jó anyagi lehetőségű nők belekényszerülnek egy társadalmi értelemben vett meddő életbe. Erre az összetett társadalmi problémára szerinte az egyik megoldás a fiúk felzárkóztatása lehet, vagyis felsőfokú végzettséghez kell őket juttatni.
John Birger amerikai újságíró, a Kezdeményezz! és a Randigazdaságtan című kötetek szerzője úgy véli, hogy a fehérgalléros, más szóval szellemi munkát végző emberek és a kékgalléros, fizikai munkások randizása jelentené az igazi megoldást. Abban bízik, hogy a jövőben egyre több diplomás nő választ majd magának munkásosztálybeli férfit házastársként. Birger narratívája Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta szerint azonban tévút, hiszen a családterpápiás kutatások a párok konfliktusainak elemzése kapcsán rámutattak arra, hogy az egyik legfontosabb tényező: a férfi legyen azonos vagy magasabb képzettségű, mint a nő.
Bár előfordul, hogy a nő alacsonyabb státusú férfit választ, de ezek a kapcsolatok általában nem tartósak. Ilyen esetben úr és szolga játszmáról beszélünk
– teszi hozzá. Fontos továbbá megjegyezni, hogy az asszortativ partnerválasztás folyamatosan növekvő tendenciát mutat, azaz a felsőfokú végzettségű személyek elsősorban velük egyező iskolázottságú párt képzelnek el házastársukként.
– A népszámlálási adatokból az látszik, hogy hazánkban egészen az 1960-as évekig a diplomások nyolcvan-kilencven százaléka férfi volt, a nemek közötti arány 2001-ben egyenlítődött ki, ma már az egyetemi oklevelet szerzők többsége a nők közül kerül ki – magyarázza Rövid Irén.
Megoldás a keveredés?
Erről a tendenciáról számol be a The Wall Street Journal hasábjain 2021-ben megjelent cikk is. Az Amerikai Egyesült Államok felsőoktatásában az adott tanévbe beiratkozottak hatvan százaléka nő, negyven százaléka férfi. Az OECD államokra vonatkozó prognózisok szerint ez a folyamat tovább erősödik, és 2027-re a diplomát szerzett nők fele nem talál majd a végzettségének megfelelő társat. Greg Matos amerikai pár- és családpszichológus a Psychology Today oldalán 2022-ben publikált írásában pedig arra a következtetésre jut, hogy generációk óta nem volt ennyi magányos fiatal, és ez a folyamat a jövőben tovább romlik.
Sokan vannak egyedül, többségük vágyik párkapcsolatra. Ha a 2016-os mikrocenzus, „kis népszámlálás” adatait nézzük (jelenleg ezek a legfrissebb rendelkezésre álló adatok), akkor nagyjából 251 ezer 20 és 49 év közötti szingli él Magyarországon
– mutat rá Rövid Irén, hozzátéve, ők azok, akiknek nincsen tartós párkapcsolatuk, nem született még gyermekük, nem kötöttek még házasságot (nőtlenek, hajadonok), egyedül élnek. Azonban még ennél is többen lehetnek azok, akik a párjukat keresik.
– Fontos azonban kiemelni, hogy nincsen egyetlen ok, ami magyarázhatná, hogy miért van rengeteg szingli manapság. Egyéni utak, egyéni élethelyzetek vannak, de ha jobban megnézzük, találunk közös metszéspontokat – teszi hozzá a szociológus, aki a Randivonal társkereső oldallal közösen 2021 márciusában vizsgálta meg 1200 regisztrált párkereső segítségével, hogy mit gondolnak, miért nem találták még meg a párjukat. A legtöbben közülük azt említették, hogy túl nagy elvárásokat támasztanak a másikkal, de magukkal szemben is.
A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért idén januárban végzett kutatási eredményei is ezt támasztják alá, ugyanis azok a harminc év alatti fiatalok, akik még nem kötöttek házasságot, az előbbi személyes okokat sorolták az első helyre. Emellett arról is sokat lehet olvasni, hogy sem a férfiak, sem a nők nem mernek elköteleződni manapság. Bagdy Emőke úgy látja, nemcsak Magyarországon, hanem szinte világszerte késedelmes a felnőtté válás folyamata, az identitásépítés. Csupán a harmincas éveikben érik meg a nők személyisége, és különösen igaz ez a férfiakra.
A statisztikai adatokból az látható, hogy ha az iskolai végzettséget nézzük, akkor a hasonló a hasonlót vonzza, vagyis azok, akiknek felsőfokú végzettségük van, általában olyan társat választanak maguknak, olyan személlyel kötnek végül házasságot, aki hozzájuk hasonlóan tanult.
Rövid Irén azonban felhívja a figyelmet arra, hogy nem szabad általánosítani, az értelmiségiek ugyanis nem csak diplomással házasodnak, és egy ismerkedés során, amikor valaki az igazit, a nagy Őt keresi, akkor nem is az a legfontosabb, hogy a másiknak egyetemi oklevele legyen. A Randivonal társkereső oldallal végzett közös kutatásból az is kiderül, hogy amikor az ideális társról kérdezték a párkeresőket, akkor olyan szempontok kerültek az első helyre, mint a megbízhatóság, a szerelem, a nyitottság az újra, közös élményekre, az intelligencia és a kompromisszumkészség. A felsőfokú végzettség a lista végén helyezkedett el.
Rövid Irén szerint fontos lenne, hogy azok, akik a párjukat keresik, átgondolják, milyen tulajdonságokat szeretnének felfedezni a társukban, hogy ha valaki nem teljesen olyan, mint akit előre elképzeltek, hajlandók legyenek eltérni az előre meghatározott szempontoktól.
Érdemes szem előtt tartani, hogy egy jól működő párkapcsolatért folyamatosan, nap mint nap tenni kell. Bagdy Emőke pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy aki érték alapon választ társat, az jól választ. Ez azért érdekes, mert a közös értékek általában azonos szocializációs hátterű családokból származó nőknél és férfiaknál vannak jelen.
Borítókép: Német pár nosztalgiaautóval pózol esküvői fotózásukon (Fotó: Getty Images/ullstein bild/Klaus Rose)
