Kunszabó-Tomei Csilla, New Brunswick-i cserkészparancsnok és tanár szerint az amerikai iskolákban kiskortól úgy tanítják a hálaadás eredetét, hogy az a XVI. század elején Angliából bevándorló puritánok és az amerikai őslakosok közös aratási lakomája volt. Az idealizált történet szerint a massachusettsi „zarándokoknak” nevezett telepesek és az általuk „felfedezett” indiánok bőséges lakomával együtt ünnepeltek az őszi betakarítás után, ám nem világos, a puritánok Istennek vagy az indiánoknak adtak hálát. Olyan beszámoló is kering, hogy a gyakran éhező puritánok indián sírokból ásták ki az ételáldozatokat, ám az őslakosok inkább élelmet adtak nekik, és megtanították őket a túlélésre.

A szakrális esemény idővel szekuláris nemzeti ünneppé alakult. Számosan utaznak ilyenkor haza, a négynapos hétvégén együtt fogyasztják el a pulykavacsorát, így november negyedik csütörtökét néha pulykanapnak is nevezik. A tradicionális menüben a szárnyashoz édeskrumpli-püré, főtt zöldbab vagy spárga és áfonyaszósz jár, desszertnek sütőtöktorta vagy pite. Juhász Katalin néprajzkutató szerint a külföldre költözéskor vagy a korábbi hagyományokkal való szakítás, vagy a szokások fokozatos ötvözése történik, és utóbbi az általánosabb. A bevándorlóknál a nemzeti identitás megtestesítőjeként az ünnepi fogások maradnak meg legtovább. Mivel a hálaadásnak nincs párja más kultúrákban, és központi eleme az étkezés, így különösen érdekes, hogy az eltérő hátterű bevándorlók hogyan veszik át az ünnepet. Kunszabó-Tomei Csilla magyar szülei például megtartották a hálaadást, de magyar ételeket is tálalnak, édesanyja például rakott karfiolt készített. Tanítóként tapasztalja, hogy főleg az ázsiai származású családok nem ünnepelnek, mivel az ételek nagyon eltérnek saját fogásaiktól.
Magyar és amerikai fogások is megférnek a hálaadás vacsoraasztalán
– Az évek során számos hagyományt vittünk tovább mindkét oldalról, és sajátot is teremtettünk. Vannak amerikai és olasz ételeink is. A sült pulyka és az édesburgonya-ragu kiválóan megfér a prosciuttóba csomagolt spárgával, kolbásszal töltött gombával és egy hagyományos szicíliai körettel – meséli a sokadik generációs olasz származású Adrienne Villani, aki olasz származású férjével ötvözi családja és az amerikaiak szokásait.