A University College London (UCL) kutatói a Covid–19 Human Challenge tanulmány részeként szándékosan kis adag Covid–vírust juttattak egészséges felnőttek szervezetébe, hogy megfigyeljék a vírusra adott immunválaszukat, korábban ugyanis nem lehetett pontosan meghatározni, hogy egyesekre miért nem hat a fertőzés. A szigorúan ellenőrzött vizsgálatban olyan személyek vettek részt, akik korábban nem találkoztak a vírussal, és a védőoltásokat sem vették fel.
– Ez egy hihetetlenül egyedülálló lehetőség volt arra, hogy megnézzük, hogyan néz ki az immunválasz egy új kórokozóval való találkozáskor, olyan felnőtteknél, akiknek korábban nem volt Covid–19-es kórtörténete, olyan környezetben, ahol olyan tényezők, mint a fertőzés ideje és a társbetegségek ellenőrizhetők voltak – mondta Rik Lindeboom, a tanulmány társelső szerzője a Holland Rákintézettől.
A 36 fős csoport szervezetébe orron keresztül juttatták be a SARS–CoV–2 kórokózót (magyar fordításban ez súlyos akut légzőszervi szindróma-koronavírus 2-t jelent), majd megvizsgálták az orrukból és a vérükből származó sejteket. A vírust kordában tartó alanyoknál az orr immunsejtjeinek gyors válaszát és egy korai figyelmeztető gén, a HLA–DQA2 nagyobb aktivitását figyelték meg.
A Nature című szaklapban közzétett eredmények azt sugallják, hogy azoknál az embereknél, akiknél ez a gén nagymértékben aktív, hatékonyabb lehet a Covidra adott immunválasz. – Ez azt jelenti, hogy a fertőzés soha nem jut túl a szervezet első védelmi vonalán – magyarázza Rik Lindeboom. Azonban ezek az alanyok sem voltak teljesen immunisak, az önkénteseket a vizsgálat után is követték, és néhányan később a közösségben is elkapták a Covidot. Azok az alanyoknál, akik rövid időre pozitívnak bizonyultak, a tudósok az orrsejtekben gyors immunválaszt regisztráltak az expozíciót követő egy napon belül, míg a vérsejtekben lassabb immunválaszt. Ezzel szemben azoknál, akiknél teljes fertőzés alakult ki, sokkal lassabb volt az orrvégi válasz, amely átlagosan öt nappal az expozíció után kezdődött, és lehetővé tette a vírus számára, hogy megtelepedjen. – Most már sokkal jobban megértjük az immunválaszok teljes skáláját, ami alapot nyújthat olyan lehetséges kezelések és vakcinák kifejlesztéséhez, amelyek ezeket a természetes védekező válaszokat utánozzák – árulta el Marko Nikolić, az UCL kutatója, a tanulmány másik szerzője.
A Covid–19 ma már közel sem jelent akkora fenyegetést, mint a pandémia csúcsidőszakaiban, a különféle variánsok azonban továbbra is velünk vannak, és az influenzához hasonlóan az idősebb korosztály az ősztől-tavaszig tartó időszakban továbbra is fokozottan ki van téve a fertőzésnek. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerszeti központ (NNGYK) jelenleg is úgynevezett integrált felügyeleti rendszerben monitorozza a légúti kórokozókat a szennyvízben, köztük a covidért felelős SARS–CoV–2-t is. Ezzel párhuzamosan figyelemmel követik azokat az Országos Mentőszolgálathoz beérkező hívásokat is, amik Covid–, illetve influenza megbetegedésekről szólnak. A beérkező adatokból elég nagy pontossággal előre lehet jelezni a különféle légzőszervi megbetegedések, köztük a Covid–19 és az influenza emelkedését. Magyarországon minden vármegyében heti rendszerességgel vesznek mintát a szennyvíztisztító telepekről, összesen huszonkét helyről. Ezeket a mintákat különböző laboratóriumi eljárásokkal koncentrálják, és külön megvizsgálják a SARS–CoV–2 örökítőanyagát.
A szennyvízben talált mennyiségből lehet előrejelzéseket adni. A szennyvíz alapú epidemiológia egy viszonylag régi vizsgálati módszer, már az 1800-as években is használták, elsődlegesen a gyermekbénulással kapcsolatos megbetegségek kapcsán, de aztán ahogy a védőoltások letörték a gyermekbénulásos megbetegedések számát, ez elfelejtődött.
A pandémia időszakában azonban rájöttek, hogy ilyen módon hatékonyan lehet előre jelezni a covidos megbetegedéseknek a tendenciáját is. Konkrét számokat soha sem fogunk tudni mondani, de a szennyvízben a kórokozónak az örökítőanyaga hamarabb megjelenik, mint a humánellátásban. Az NNGYK szakemberei nagyjából két héttel tudták előre jelezni a súlyos megbetegedésekre vonatkozó változásokat, és körülbelül egy héttel korábban az orvoshoz fordulók változó számát. Korábban nem volt olyan járvány ami miatt indokolt lett volna ezeket megcsinálni, de a covid olyan szinten leterhelte az egészségügyi ellátórendszert, hogy tudni kellett, hogy hova csoportosítsanak át erőforrásokat, mind humán szinten, mind fogyóanyag szinten, mind pénzben, mivel nagyon komoly megbetegedések, halálesetek voltak világszerte. Európában Magyarország az első három között volt, akik visszanyúltak ehhez a módszerhez, gyakorlatilag már az első megjelent pozitív minta után elkezdték ezeket a vizsgálatokat, és azóta folyamatosan bővítik a vizsgálati területek körét.
Nem szabad elfelejtenünk azokat az általános higiénés rendszabályokat, amelyeket a pandémia alatt annyiszor elismételték a járványügyi szakemberek. A kézmosás, a légúti higiéna, illetve az a szabály, hogy ha valakinek felső légúti tünetei vannak, lázas, akkor pár napig maradjon otthon, ne menjen közösségbe, továbbra is jelentősen segíthet a megelőzésben. A specifikus védekezési módot azonban a vakcinák jelentik, tehát ami konkrétan, célzottan, adott kórokozóra vonatkozik. A védőoltások évtizedek óta, lassan évszázadok óta a fertőző betegségek elleni küzdelmek legfontosabb tényezői.
Az engedélyezett oltóanyagok hatékonyak, az NNGYK munkatársainak pedig nagyon sok tapasztalatuk van már a Covid elleni vakcinák vonatkozásában is.
Többféle technikával előállított védőoltás áll rendelkezésre, és ezek az oltóanyagokat a WHO ajánlásának megfelelően használják fel. Az elmúlt két évben a gyártók a legújabb variánsokra adaptálták ezeket, úgyhogy minden szezonban rendelkezésre állt a WHO adaptálta oltóanyag.
A szakemberek szerint már a pandémia alatt is tapasztalható volt, hogy nagyon változékony vírusról van szó. Az idősebb korosztály, illetve a krónikus betegséggel küzdők, elsősorban az anyagcsere-betegséggel szenvedők, cukorbetegek, túlsúlyos személyek azok, akik nagyobb kockázatnak vannak kitéve fertőzés esetén. Nálunk nagyobb a valószínűsége, hogy kórházi kezelésre vagy intenzív osztályos kezelésre szorulnak.
Korábban kérdéses volt, hogy aki mégsem volt kitett a fertőzésnek vagy nem volt tünete, az miért produkál ilyen immunreakciókat. Az idősek között is voltak, akik a fertőzés vagy a betegség esetén csak enyhe tünetekkel rendelkeztek, miközben akadtak fiatal és egészséges személyek, akik súlyosan megbetegedtek, és intenzív osztályos kezelést igényeltek vagy akár meg is haltak. Az UCL kutatásában tulajdonképpen az ennek a hátterében lévő genetikai meghatározottságot mutatták ki sikeresen.
Akinek bizonyos genetikai mintázata van, annál sokkal enyhébben zajlódhat le a fertőzés, illetve az ő esetükben ez a lokális immunválasz sokkal erőteljesebb mutatkozik, ami megakadályozza azt, hogy a fertőzés generalizálódjon és kialakuljon a súlyos Covid-betegség.
Köszönhetően a kellő intézkedéseknek és a vakcináknak, és a lakosság nagyrészénél mára kialakult a megfelelő ellenálló képesség, ám A Covid–19 világjárvány továbbra is folyamatos globális egészségügyi fenyegetést jelent, és folyamatos készenlétet igényel, miközben a betegségre adott korai sejtválaszok dinamikájának megértése továbbra is korlátozott. Az UCL kutatói az egysejtes szekvenálásnak nevezett technológiát alkalmazták, hogy megnézzék az egyes sejtek genetikai információit (DNS és RNS). Először azt vizsgálták, hogy a vírusinokuláció (amikor egy bizonyos vírusmennyiséget célzottan a behatolási kapuhoz juttattnak, ebben az esetben az orrgarat nyálkahártyára) és az azt követő fertőzés hogyan befolyásolja az immunrendszert. A vizsgálat során közös mintákat találtak az aktivált T-sejt receptorokban (TCR), a T-sejtek felszínén található fehérjékben, amelyeket arra terveztek, hogy felismerjék a specifikus antigéneket, mint amilyen a HLA–DQA2. Amikor egy TCR egy fertőzött vagy kóros sejt által bemutatott kórokozóhoz kötődik, olyankor aktiválódik a T-sejt. Ezután a T-sejtek közvetlenül elpusztíthatják a fertőzött sejteket, más immunsejteket aktiválva, és a kórokozóra való emlékezéssel segítik a hosszú távú immunitást. – Betekintést nyerhettünk abba, hogy az immunsejtek hogyan kommunikálnak egymással, és segíthet a célzott T-sejtes terápiák kifejlesztésében nemcsak a Covid–19, hanem más betegségek esetében is – olvasható a tanulmányban.
Borítókép: Fiatalok üzennek a londoni Covid-falon szeretteiknek (Getty Images/NurPhoto)
