Kettős szerepben

Milyen a jó édesapa? Melyek a mai apaszerepek? Miért vállalja számos apa, hogy ő marad otthon a kisgyermekkel? Ezekre a kérdésekre is választ kaptunk Sztáray Kézdy Éva szociológustól, a Károli Gáspár Református Egyetem intézetvezető egyetemi docensétől, aki Drjenovszky Zsófiával közösen végzett társadalomtudományi kutatást édesapák körében. A két egyetemi oktató a minap apakutatások témában konferenciát szervezett, amelyen az Apákra bízva – Gyermekükkel otthon maradó apákról egy szociológiai kutatás alapján címmel megjelent kötetüket is bemutatták.

Fotó: Németh András Péter

– Aki teheti, próbálja ki az otthonmaradást a gyermekkel – fogalmazott az egyik megkérdezett édesapa a kutatásukban. Ennyire egyszerű ez?

– Jogi szempontból valóban egyszerű. A magyarországi családtámogatási rendszer nem tesz különbséget férfi és nő között a szülői szabadság legtöbb formája tekintetében. Tehát egyforma feltételekkel mehetnek el a férfiak és a nők gyesre, gyedre. Az adatok alapján azt látjuk, hogy a gyedet igénybe vevő férfiak kétharmada munkát is vállal, tehát valószínűsíthetjük, hogy ezekben a családokban a gyermekkel igazából az anya marad otthon. A mi kutatásunk célcsoportját azonban nem ezek a férfiak jelentették, hanem olyan édesapák, akik ténylegesen otthon maradtak, míg az anya visszament dolgozni. Azt tapasztaltuk, hogy az ő döntésükben általában nem az anyagi motiváció volt az elsődleges szempont. Más kutatások viszont azt mutatják, hogy az anyagi megfontolások gátjai lehetnek az apák otthonmaradásának, mert hazánkban a férfiak általában többet keresnek, mint a nők. Ezért a legtöbb családban nem eshet ki az apa fizetése a családi kasszából. Másrészt meghatározó a magyar társadalomra jellemző értékrend is, hiszen az ilyen jellegű apai szerepvállalás nehezen fér bele a férfiakkal kapcsolatos képbe.

– Milyen ez a kép?

– A hagyományos szülői szerepmegosztás szerint az apa, a férfi elsődleges feladata a kenyérkeresés, a család anyagi biztonságának a megteremtése, az anyáé, a nőé pedig a gondoskodó feladatok, az érzelmi biztonság nyújtása. A kenyérkereső apa és a gondoskodó anya tradicionális felosztása egyébként a történelemben viszonylag új dolog, az ipari társadalom kialakulásának idején jelent meg, amikor az otthon és a munkahely elváltak egymástól – jellemzően a felső középrétegeknél, hiszen a munkások és a parasztok körében a nők mindig is dolgoztak. Ehhez képest az elmúlt évtizedekben elmozdulás figyelhető meg, és elmondható, hogy a férfiak felé egyre erősebb kettős elvárást fogalmaz meg a társadalom: egyrészt a férfi őrizze meg a kenyérkereső szerepét, másrészt egyre intenzívebben vegyen részt a gyermeknevelésben és a háztartási munkákban.

– Ez a kettős elvárás kettős teherként is megjelenik?

– Ez nemcsak külső elvárás, hanem az apák részéről is egyre erősödik az az igény, hogy aktívan bevonódjanak a gyermekük életébe, de az anyagi biztonság megteremtése is fontos céljuk. Ez a kettős elvárás felveti a munka és magánélet közti konfliktus kérdését a férfiak körében is. Egyensúlyoznak a munkahelyi elvárások és a saját otthoni feladataik között. Azt szintén látni kell, hogy a munkahelyi szervezeti kultúrában az az ideális munkavállaló, akinek nincsenek más terhei, hanem a munkára, a cégre tud koncentrálni.

– Miért kezdtek bele a gyermekükkel otthonmaradó apákkal kapcsolatos kutatásba?

– Néhány évet éltem Nyugat-Európában, ahol több olyan magyar és helyi családdal ismerkedtem meg, amelyekben a férfi maradt otthon a gyermekkel, a nő pedig dolgozott. Ez akkor számomra is új jelenség volt, mert korábban a környezetemben nem voltak ilyen családok. Elkezdtem utánaolvasni a témának, és a hazatérés előtt még négy hosszabb mélyinterjút készítettem érintett apákkal. Kolléganőm, Drjenovszky Zsófia vetette fel egy leendő közös kutatás ötletét, én pedig mondtam neki, hogy nekem már van egy ilyen elképzelt témám – így indult el a kutatásunk, amelyben olyan férfiakat tudtunk elérni, akikben igény volt arra, hogy részt vegyenek a gyermeknevelésben.

– Kikkel készítettek interjút?

– Összesen harmincegy apával beszélgettünk. Nehéz volt őket megtalálni, ugyanis nincs róluk lista. Azt gondoltuk először, hogy azokat keressük meg, akik gyesen vagy gyeden voltak vagy vannak. Elég hamar kiderült, hogy a célcsoportunk és a gyesen lévő apák csoportja nem ugyanaz. Ezért olyanokat kerestünk, akik három hónapig ténylegesen otthon maradtak a gyermekkel, mégpedig úgy, hogy az anya visszatért a munkaerőpiacra. Ezeknek az apáknak egy része nem is vett igénybe családtámogatást az otthon töltött idő alatt.

– Hogyan tekint ezekre az apákra a környezetük?

– Vizsgáltuk a szűkebb és a tágabb környezetük visszajelzéseit. Jellegzetes visszatérő reakció volt a „de jó, hogy te ezt megtehetted” gondolat. Ezt a barátok és a munkatársak egyaránt megfogalmazták. A szűkebb család esetében vegyes a reakciók tárháza. Gyakoriak a szülők részéről az aggódó kérdések: „Hogy fogod te ezt bírni?”, „Mi lesz a karriereddel?” A szülők azonban nem csupán az aggodalmukat fogalmazták meg, hanem besegítettek a gyermekgondozásba is. Egyébként nagyon negatív véleményekkel nem találkoztak az általunk megkérdezett apák. A nemzetközi szakirodalom alapján ez meglepő eredmény volt. Persze mi csak olyan apákat kérdeztünk meg, akik nem valamilyen kényszer, mint betegség vagy munkanélküliség miatt vállalták az otthonmaradást, hanem közös családi döntés eredményeként, és sokuk kifejezetten vágyott is erre a helyzetre. Ha érte is őket kritika, akkor azzal nem foglalkoztak különösebben. Eredményeinkből azonban nem vonhattunk le általánosító következtetéseket, mivel az általunk vizsgált édesapák többsége felsőfokú végzettségű, az otthonmaradás előtt rendelkezett munkaviszonnyal, a fővárosban vagy más nagyvárosban, illetve az agglomerációban él.

– Milyen hatással van ezekre az apákra az, hogy ők otthon vannak a gyermekkel?

– Az interjúkból kiderült, hogy az otthon töltött időszak – csakúgy mint az anyáknál – nem felhőtlen, hullámhegyek és -völgyek jellemzik. Összességében minden interjúalanyunk pozitívnak értékelte ezt az időszakot, senki nem bánta meg. Ez az élethelyzet a párkapcsolatra is jó hatással lehet: növeli a szülői szolidaritást, az empátiát. Ezek az apák sokkal jobban megértették a gyermekükkel otthon lévő anyák helyzetét, akik sokszor megkapják a kérdést: „Mitől vagy fáradt, mikor egész nap itthon voltál, és nem csináltál semmit?” Az otthonmaradó apák pontosan tudják, hogy „a nem csinálsz semmit” valójában folyamatos tevékenységet jelent. A munkába visszatérő anyák pedig jobban megértették azokat a férfiakat, akik egész nap a munkahelyükön dolgoznak. Azt mindenesetre mindannyian megtapasztalták, hogy az ilyen élethelyzet folyamatos kommunikációt igényel a szülők között, és ez minden esetben jót tesz a párkapcsolatnak. Az apák egy része ezt az időszakot arra is felhasználta, hogy képezte magát, karrierváltást valósított meg, új vállalkozás elindítását készítette elő. Az otthonmaradó apa és a gyermek között hosszú távra is erős kötődés alakult ki.

– A társadalom elvárásai szerint milyen a jó édesapa?

– Mint mondtam, manapság az ideális apák felé kettős elvárást fogalmaz meg a magyar társadalom. Elvárja, hogy megteremtse a család anyagi biztonságát, és emellett azt is, hogy részt vegyen a gyermeknevelésben, még ha ez csak annyit jelent is, hogy érjen haza az esti fürdetésre. Összességében növekszik az apák részvétele a gyermeknevelésben, de ha mélyebbre megyünk, azt látjuk, hogy nem feltétlenül a napi rutinfeladatokat vállalják, hanem inkább a szabadtéri szórakoztató tevékenységeket. Egyetemi hallgatók között végeztünk egy kutatást, amely szerint az ideális apa példakép, és jellemzői között megtalálható a stabilitás, mindemellett nagyon fontos elvárás a fizikai és az érzelmi jelenlét is.

– Alig több mint egy hét múlva, május első vasárnapján az édesanyákat ünnepeljük. A kötetükben szerepel az „anyák kapuőri szerepe” kifejezés. Mit jelent ez?

– Sok esetben nemcsak a férfiak ragaszkodnak a tradicionális szerepükhöz, hanem ez az anyákra is jellemző. Az anyák kapuőri szerepe azt jelenti, hogy nem engedik az apákat hozzáférni a gondoskodó szerephez. Ez abban is megnyilvánul, hogy ha el is vállalnak ilyen feladatokat az apák, akkor az anyák azt folyamatosan kontrollálják. Ez persze az apákban a kompetenciahiány érzését erősítheti, vagyis úgy gondolhatják, hogy nem tudják jól ellátni a gyermeknevelési feladatokat. Fontos tehát arról is beszélni, hogy az anyák mennyire engednek át feladatokat az apáknak, és mennyire ellenőrzik, kritizálják őket. Az apák jellemzően úgy fogalmaznak, hogy „segítenek” a gyermeknevelésben, de ezzel a szóhasználattal is kifejezik, hogy szerintük ez az anyák feladata. Az egalitáriusabban gondolkodók pedig azt mondják, hogy „részt vesznek” a háztartási feladatokban és a gyermeknevelésben. Összességében tehát a magyar családtámogatási rendszer lehetőséget ad az apáknak az otthonmaradásra, azonban a családi dinamika függvényében folyamatos kommunikáció mellett, sok szempontot mérlegelve dönthetnek emellett a szülők.

Névjegy:

Sztáray Kézdy Éva szociológus, egyetemi docens. A Károli Gáspár Református Egyetem Társadalom- és Kommunikációtudományi Intézetének vezetője, az intézetben létrehozta és vezeti a Családszociológiai Kutatócsoportot. Kutatási és oktatási területei: származási elit, családszociológia, szociográfia, értékszociológia, kutatásmódszertan.