De mi az a telekód?

Szokták mondani, nem helyes, hogy idősek annyira idegenkednek a kártyahasználattól. Nem lehet, hogy a végén mégis nekik lesz igazuk?

A modern, XXI. századi vásárlás: az internetes vásárlás! Nem kell elutazni az üzletbe, nem kell tülekedni, nem kell az eladókat terhelni, nem kell bevásárlókocsit tologatni, nem kell a pénztárnál sorban állni, nem utolsósorban így lehet jobban vigyázni egymásra, különösen járvány idején. Az internetes vásárlás időtakarékos és persze készpénzkímélő. Akkor rajta!

Az áruház honlapján kiválasztjuk a termékeket, bele a „kosárba”. Szépen gyűlnek az áruk, ám egyszer csak megjelenik a felirat: ideiglenes áruhiány. Akkor ezt most ne, van helyette más. Gyűlnek tovább az áruk a „kosárban” (egyébként a számlánkon), kérjük az összegzést, amikor új felirat bukkan fel: a rendelés nem teljesíthető, kiszállítási kapacitásunk kimerült, az árut nem tudjuk kiszállítani.

Nem baj, akkor majd holnap. Másnap hajnalban ismét nekiállunk az áruk kiválasztásának, gyűlnek szépen a „rendelhető” áruk a „kosárban”, majd kérjük az összegzést, most még van kiszállítási kapacitás, fizetnénk. Az internetes fizetési rendszer át is irányít bennünket a bank felületére, láttunk már ilyet, nem lep meg, megadjuk a számlaadatokat. Kártyaszám, a kártyán szereplő név, a lejárati idő (nem magyaros sorrendben: 05/21, ami nem azt jelenti, hogy május 21, hanem azt, hogy 2021. 05. 31.), és az ellenőrző kód a kártya hátoldalán. Tudjuk, hogy ez évtől ilyenkor szükséges még egy megerősítő kód, amely mobiltelefonon érkezik, elő is készültünk rá. A telefon pittyeg, a kód jön, beírjuk, fizetnénk, de akkor kér még egy további „telekódot” is. No, erre már nem vagyunk felkészülve. Mi az, hogy telekód? Kell még egy hatodik (!) adat is? Az egyik banknak van ilyen, a másiknak nincs. Ezek szerint a miénknek van. A vásárlás megáll.

Érdeklődünk a bankban, hogy mi az a telekód. Az kérem egy további háromjegyű kód, amelyet be kell állítani a honlapon, és a telefonon érkező megerősítő kód után azt is be kell írni. Rendben. Beállítjuk, újra végigvesszük a vásárlási folyamatot, végül beírjuk a telekódot is, majd kapjuk az üzenetet: „Sikertelen vásárlás”. Most már tényleg nem tudjuk, hogy mit tegyünk, felhívjuk az ügyfélszolgálatot. Az ügyfélszolgálat felhívása csekély egy órát vesz igénybe, de ne csodálkozzon az, aki nem tudja előre, hogy mi az a telekód. Az ügyfélszolgálat készséges: látják a vásárlási szándékot, szerintük rendben is van, de azért ellenőrizzük végig a folyamatot: a bankkártya érvényes-e, jól van-e beállítva a vásárlási limit, mert ez például gyakori probléma. A kártya érvényes, a vásárlási limitet már régen állítottuk be, de jó. Akkor az is lehet a probléma, hogy a telekód beállítása után egy napot várni kell, vagy még az is, hogy kettőnél többször próbálkoztunk, ilyenkor a biztonsági rendszer leállítja a folyamatot. Próbálkozzunk holnap, de ügyeljünk arra, hogy kettőnél több próbálkozás ne legyen.

Harmadnap hajnalban ismét nekiállunk összegyűjteni az árukat, szerencsére ekkor még nincs probléma a kiszállítással, a számla megvan, bankkártya és mobiltelefon is van, különös tekintettel vagyunk arra, hogy telefonunk ne merüljön le éppen most, kitöltjük a rovatokat a furfangos és hosszú számsorokkal, a bank küldi a megerősítő kódot, mi beírjuk, ügyelve, nehogy valamit elüssünk, majd beírjuk a telekódot is, ha jól számolom, jelen pillanatban hat becsapós adatsort kell bepötyögni, és csodák csodája, a vásárlás: sikeres.

A mobiltelefon is jelzi, a pénzt levonták.

Kapunk is erről e-mailben értesítő levelet az összes adattal, valamint a kiszállítás időpontjával és azzal a megnyugtató tájékoztatással, hogy a számlát erre az e-mailre fogják küldeni, de majd később, viszont rendszeresen nézzük meg a spamtárolót is, mert lehet, hogy ott fog landolni.

Szerényi Gábor rajza

Az árut kiszállították, egy tétel nem volt benne. A reklamáció telefonon nem elérhető, viszont lehet e-mailt írni. Megírtuk, vissza is hívtak, természetesen rögtön küldik az elmaradt árucikket. És esetleg a számlát is kérnénk, merthogy céges vásárlás volt, és hiányzik a könyvelésből. Igen, látják, hogy a számla nem lett kiküldve, azonnal intézkednek. Ez két hete volt, számla azóta sincs. Izgatottan nyitjuk ki mindennap a levelezőprogramot, a spamtárolóban rendszeresen kutakodunk, hátha mégis benne a számla.

Ilyen a XXI. századi, modern, költségtakarékos internetes vásárlás. Három nap próbálkozás, utána várakozás a szállításra, majd reklamáció, majd két hétnél is több várakozás a számlára a spamtároló rendszeres kurkászásával. Ha elmentünk volna az áruházba, utazással együtt két órát vett volna igénybe, és a számla is rögtön a kezünkben lett volna. Természetesen ez az eset nem holmi sufniáruházzal történt meg, hanem a hazánkban létező egyik legnagyobb bútoráruházzal. (Ilyenkor szokták mondani: név és cím a szerkesztőségben; én sajnos számlával nem tudom igazolni, de a megrendelés visszaigazolása megvan.) Természetesen mi voltunk a balekok, mert nem tudtuk, hogy hajnalban kell rendelni, nem tudtuk, hogy mi az a telekód, nem tudtuk, hogy kettőnél többször nem lehet próbálkozni.

Ez a furfangos, agyafúrt fizetési rendszer egyébként azért ilyen bonyolult, mert vannak olyan emberek, akik igyekeztek kihasználni az internetes vásárlás gyengéit, kártyát másolnak, adatokat lopnak, ezért kell a többszörös biztonság. Mi természetesen tudjuk, hogy ez a mostani többszörös biztosítás sem lesz elegendő, hiszen most már a telefonjainkat is másolják. Tehát a következő lépés logikusan az lesz, hogy a vásárló az összes internetes adatával, kártyájával és telefonjával bemegy az áruházba, ott többszörös azonosítás után fizethet. Ez lesz a lehető legbiztonságosabb internetes vásárlás. Vagyis az, ha visszatérünk a hagyományos fizetéshez. Szokták mondani, nem helyes, hogy idősek annyira idegenkednek a kártyahasználattól. Nem lehet, hogy a végén mégis nekik lesz igazuk?

Ilyenkor jut eszembe Hamvas Béla igazsága: „Fejlődésről természetesen szó sincs.”