Megkésve, hátráltatva

Ha a hazai állampénzügyek kiteljesedésének utóbbi másfél évszázadát vizsgáljuk, akkor hektikus, eseményekkel teli korszak tárul elénk.

A magyar állampénzügyek fejlődéstörténetének vázlatát megírni a nyugat-európai országok, nemzetek hasonló ívű munkáihoz képest kétségtelenül rövidebb és szerényebb feladatnak tűnik. Ám ha a hazai állampénzügyek kiteljesedésének utóbbi másfél évszázadát vizsgáljuk, akkor hektikus, eseményekkel teli korszak tárul elénk, amely – akárcsak történelmünk – válságokkal, reformokkal, megújulásokkal, visszaesésekkel teli időszakot foglal magában. E gazdaságelméleti kavalkád „kibogozására” vállalkozott Lentner Csaba egyetemi tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közpénzügyi Kutatóintézetének vezetője legújabb könyvében.

A professzor értekezése öt egymást követő gazdasági igazgatási kurzust fog át. Mint írja: „mindegyik jellemzője az államiság 19. század előtti három évszázadnál markánsabb jelenléte, jogi kereteinek – időnként viszonylagos – legalizált volta. Mindegyik homlokterében a gazdasági fejlődés, a nyugat európai színvonalhoz való felzárkózás áll.” Hogy mindez miként sikerült vagy nem sikerült pénzügyeinkben, felsorolni is sok lenne, hiszen rengeteg tényező befolyásolta a folyamatokat. Lentner szerint többek között a magyar letelepedési és fejlődési megkésettség, illetve a hátráltatottság (török háborúk, Habsburg-elnyomás, szovjet érdekbefolyás, piacgazdasági átmenet önállótlan, gyenge hatékonyságú gazdaságpolitikája) okán mindegyik vizsgált korszakban erő feletti gazdasági felzárkózásra való törekvés figyelhető meg, amelyben többnyire az állam vitte a katalizáló szerepet.

E könyv célja a professzor szerint az, hogy párhuzamba állítsa a vizsgált időszakok gazdasági igazgatásának főbb jellemzőit, az államhatalom gazdaságot befolyásoló intézkedéseit, továbbá elemezze az eredményességet. Akit érdekelnek és foglalkoztatnak pénzügyeink, az választ kaphat a kötetből többek között a fiskális politika (kormányzat) és a jegybank működésének kapcsolatára, a korszakokat meghatározó főbb államtudományi, állampénzügyi teóriákra, megismerheti az államgazdasági szereplőkre gyakorolt hatásokat is.

Lentner Csaba – csakúgy mint előző tanulmányaiban – ezúttal is hatalmas mennyiségű szakirodalmat tanulmányozott át és használt fel, a sokoldalas függelék pedig azok számára hasznos, akik behatóbban kívánják tanulmányozni a dualizmus korától napjainkig tartó pénzügyi, gazdasági folyamatokat. Ehhez világosan átlátható grafikonok, táblázatok jelentik a hozzáadott értéket, így pillanatok alatt megtudhatjuk, miként alakult például az államadósság 1973 és 1993 között, ahogy a nemzeti termelés változását is 1889 és 2016 között.

E kötet nem csupán azoknak ajánlható, akik közgazdasági végzettséggel rendelkeznek, hanem azoknak is, akik kíváncsiak a gazdasági és pénzügyi folyamatok legújabb trendjeire, amelyek a jelenlegi korszak – oly sokat emlegetett és áhított – versenyképességének eljöveteléhez vezetnek.

(Lentner Csaba: A magyar állampénzügyek fejlődéstörténete a dualizmus korától napjainkig. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2019, 280 oldal. Ára: 3990 forint)