Ne ölj engedély nélkül!

Huszonhét éve a letartóztatottak arra hoztak létre szervezetet, hogy a brazíliai börtönökben együttes erővel – sokszor kegyetlen módszerekkel – hallassák hangjukat. A Főváros Első Kommandója, a PCC ma Dél-Amerika leghatalmasabb bűnszervezete. Ahol Brazíliában az állam megszűnik létezni, ott a PCC saját törvényeivel azonnal teret nyer.

Pósa Tibor 
2020. 09. 05. 15:04
Overcrowding Plagues Brazil's Prison System
MANAUS, BRAZIL - FEBRUARY 18: Inmates play soccer (R) on a court painted with the Brazilian flag in the overcrowded Puraquequara prison on February 18, 2016 in Manaus, Brazil. The prison holds nearly 1,400 inmates, around twice as many as it was designed for. Brazil now holds the fourth-largest prison population in the world, behind the U.S., Russia and China, with the number of Brazilians behind bars nearly doubling in the past decade. The prison system currently holds more than 600,000 inmates, 61 percent over capacity, according to Human Rights Watch. (Photo by Mario Tama/Getty Images) Fotó: Mario Tama
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ártatlan focimeccsen kezdődött 1993. augusztus 31-én a São Pau­lótól 130 kilométerre fekvő, akkor biztonságosnak tartott Taubaté börtön sportudvarán. Nyolcan voltak egy csapatban, nem volt nagy iramú meccs, eldördült egy-két lövés a kapura, így volt idő beszélgetni.

Favellák törvénye

A legenda szerint itt született meg az ötlet, hogy a fegyőri brutalitásra válaszul a rabok is alakítsanak ki egy börtönszervezetet, amellyel majd kegyetlenül megtorolják ezeket a sérelmeket. De egy komoly tömörülésnek neve is kell hogy legyen. Ezen hosszan elméláztak, míg valaki megszólalt: „Legyen a focicsapatunk neve, amelyet eddig is viseltünk, a Főváros Első Kommandója (Primeiro Comando da Capital), azaz PCC!” Tehát nem valami kínai vagy kubai kommunista elnevezésről van szó, mint azt sokan gyaníthatták, hanem minden politikai tartalomtól mentes focicsapat neve volt. Aztán a letartóztatottak is érezték, hogy valami ütősebb elnevezésre kellene váltani. Így a kezdetekben a Bűn Pártja néven futottak, de végül visszatértek a PCC-hez.

„Mindenki egyért, egy mindenkiért” – ilyen egyszerű volt a hitvallásuk, amelyet tűzzel-vassal képviseltek. A szervezkedés közvetlen előzménye volt az egy évvel korábbi lázadás az akkori legnagyobb brazil börtönben, Carandiruban, ahol a hatóságok válogatás nélkül 111 rabot lemészároltak. „Ha nem teszünk semmit, ez a sors várhat ránk is” – eszméltek rá az „alapító atyák”. Nem soron kívüli szabadulást, hanem jogokat követeltek a bebörtönzötteknek, és ehhez erőt is tudtak felmutatni. A szervezetnek villámgyorsan kétezer támogatója lett a São Paulo környéki börtönökben. Ha egyszerre mozdulnak, ez már valóságos hatalom. Erre volt is példa, olyan kalamajkát tudnak csinálni, hogy abba még a tartományi kormányzó is beleremeg. De ilyen nagy, összehangolt akció csak ritkán volt. Helyette egyenként próbálták megpuhítani az őröket. Akit tudtak, megvesztegettek. Egy kis kedvezményt kértek. Aki egyszer elfogadta a pénzt, az máskor is megteszi. Aki pedig ellenállt, azt a kint lévő tagok a családjával zsarolták: ha nem akarja beadni a derekát, akkor valami baleset érheti a feleségét vagy a gyermekeit… De nemegyszer végeztek a brutálisabb fegyőrökkel, hogy ebből tanuljanak a bent lévő kollégái. Több börtönigazgató megegyezett a PCC-vel: ha nem csinálnak balhét, cserébe élvezhetik kiemelt helyzetüket. Külön börtönszárnyakat alakítottak ki a tagoknak, például, ha megérkezett egy fogoly, előbb megkérdezték tőle, hogy PCC-­tag-e, ha igen, akkor a saját tömbjében helyezték el.

Ha a szervezettség a büntetés-végrehajtó intézetekben ilyen látványos eredményeket hozott, miért menne kint máshogy? A „testvérek” közül, ahogy a tagokat hívják, számosan szabadultak, akik ugyanolyan szervezettséggel kapcsolódtak a bűnözésbe, mint amellyel sikert értek el a börtönökben. Az egyeduralkodásuk lépésről lépésre átterjedt a különböző kerületekre. Ha az állam sorsukra hagyta a favellákat, a bádogvárosokat, amelyekben például csak São Paulóban 280 ezren élnek, a PCC ott volt, és saját szabályaival és törvényeivel átvette azt. A lakók legnagyobb csodálatára nyugalom költözött ezekbe a negyedekbe.

Ma a szervezetnek 30-35 ezer tagja lehet egész Dél-Amerikában. Brazília minden börtönében van „képviselete”. Tavaly Paraguayban kirobbantották az ország legnagyobb börtönlázadását, ugyanis itt raboskodtak a PCC vezetői, mert nem találtak biztos fegyintézetet számukra Brazíliában. Több mint száz rab megszökött. A testvérek havi tagdíjat fizetnek, a kint lévők jelenleg ezer reált, mintegy 58 ezer forintot, a bebörtönzöttek ennek a töredékét. A PCC ezért gondoskodik – ha nincs – az elítélt ügyvédi védelméről. Ha a bebörtönzöttnek szegény sorsú a családja, akkor fizetik számukra a távol lévő fegyintézetekbe a látogatás útiköltségét. Sohasem feledkeznek meg a tagok gyerekeiről, karácsonykor mindenki kap ajándékot. Ha a családnak szüksége van egy kis pénzre, a PCC ad neki kölcsönt. Az uralma alatt lévő negyedekben a jelenleg is zajló világjárvány során bekopogtatnak a házakhoz, és megkérdezik, hogy mire volna szükségük. Ha kell, elmennek gyógyszerért, ha kell, élelmiszercsomagot állítanak össze. A PCC tagjai felhívták a figyelmet arra, hogy a favellák lakosai tartsák be a karantént, de ennek ellenére tömegével szedi a járvány az áldozatait. „Senki sem érdeklődött nálunk, hogy mi hiányzik, egyedül a PCC küldte el az embereit” – mondta egy környékbeli nyilatkozó az El País spanyol napilapnak.

Sportpályák a manausi börtönben. Ha egy őr nem működik együtt, „baleset” érheti a feleségét vagy a gyermekeit
Fotó: Getty Images

Az Első Kommandó emberbaráti szervezet is egyben. A szakértők szerint ilyen tekintetben nem hasonlít sem a mexikói kartellekre, sem az olasz maffiákra, de még a brazil bűnszervezetekre sem. Hát milyen bűnszervezet az, amelynek kódexe első pontja kimondja azt, hogy ne ölj? Helyesebben ne ölj – engedély nélkül. Az igazságszolgáltatás a helyi vezetők kezében van: ők azok, akik tanácskozásukon döntenek a gyilkosságok engedélyezéséről. Természetesen lehet fegyvert használni, ha valaki jogosan az „üzleti tevékenységét”, mondjuk a drogeladást védi, vagy rendőrökkel száll szembe. A lakosság közti problémás eseteket is megvitatják, és eldöntik, milyen büntetés jár nemi erőszakért, rablásért, lopásért. Szinte példátlan módon az utóbbi években a São Pauló-i bűnözési adatok szerint a gyilkosságok száma látványosan esett. A PCC magának tulajdonítja ezt a dicsőséget.

A kilencvenes évek végén a mobiltelefonok elterjedésével jött el a szervezet aranykora. A mobilok nélkül nem valósulhatott volna meg látványos felemelkedése. A korszerű eszközökkel akár a börtönökből is lehet irányítani egy bűnszervezetet. Saját telefonnyelvet hoztak létre, amelyen kommunikálnak. 2001 februárjában São Paulo állam harminc börtönében egyidejűleg, a látogatásra időzítve zendülés tört ki, tízezer hozzátartozót ejtettek túszul. Öt év múlva az errefelé nagy tiszteletben álló anyák napján megismételték a lázadást. 2006 nyarán pedig a szabadlábon lévőknek elrendelték, hogy az egész – agglomerációkkal együtt húszmilliós – nagyvárost vonják ostrom alá: a PCC-tagok a rendőrőrsöket, bankokat, közlekedési csomópontokat, nagyáruházakat, börtönöket támadták meg. Két hétig tartottak a zavargások, a hatóságok szerint 560 áldozatot követeltek.

Futball fejekkel

A PCC nem igazán vívta ki magának a brazil hasonszőrű bandák rokonszenvét. 2017 újév napján puskákkal, pisztolyokkal, machetékkel, baseballütőkkel felfegyverzett foglyok az Amazónia államban lévő Manaus börtönében a kisebbségben lévő PCC-tagok közt borzalmas vérengzést hajtottak végre, ötvenhattal végeztek közülük. A horrorjelenetek közt, amelyeket mobiltelefonon közvetítettek, volt lefejezés, elevenen elégetés, végtagok levágása és fejekkel focizás. A válaszra sem kellett sokat várni: hat nap múlva Boa Vista börtönében 33 Vermelho Kommandó-tagra – ez egy Rio de Janeiró-i banda, amely a PCC egyik legnagyobb riválisa – hasonló sors várt.

Mi kellett ahhoz, hogy a PCC a világon a második legbefolyásosabb bűnszervezetté váljon?

A jó és gyümölcsöző kapcsolat az elsővel. Az olasz maffia, a ’Ndrangheta az 1980-as évek óta van jelen mint nagy vásárló a dél-amerikai kábítószerpiacon. A calabriai szervezett bűnözésnek olyan megbízható latin-amerikai partnert kellett találnia, amely tonnaszámra tudja szállítani a kokaint Európába. A 2000-es évek közepén rábukkant a társra: a PCC vált azzá, amely garantálja a főleg Bolíviából származó kábítószer útját egészen az európai kikötőkig. Ennek a frigynek köszönhetően lett a PCC Dél-Amerika megkérdőjelezhetetlen ura. São Paulo kábítószer-kereskedelmét is ő tartja kézben, mégpedig olyannyira, hogy tőle független terjesztőknek is el kell fogadniuk azt az árat, amelyet ők határoznak meg. A hatóságok úgy tartották, hogy ebből az éves tiszta bevételük százmillió dollár lehet. Aztán 2018-ban kezükbe került a bűnszervezet saját könyvelése, amelyben az állt, hogy ennek az összegnek duplája a haszon.

Olasz kapcsolat

De ez semmi, megbecsülhetetlen bevétel ütheti markukat a ’Ndranghetával való együttműködésből. Bolíviában megveszik a kokaint, amelyet különböző szárazföldi útvonalakon Paraguayba szállítanak. Innen a brazíliai Santos vagy Paranaguá kikötőbe utazik az áru, ahonnan naponta több kereskedelmi hajó indul Európába. Két évvel ezelőtt Santosban a brazil hatóságok majd 23 tonna kokaint foglaltak le. Ebből gyaníthatjuk, hogy a sikeresen kijuttatott mennyiség ennek a többszöröse lehet. A célállomás a hollandiai Antwerpen, Rotterdam és a német Hamburg, de most már bekapcsolódtak a nyugat-afrikai kikötők is. Innentől már a ’Ndrangheta feladata a szállítmány átvétele és terítése Európában. Egy gramm kokainért Brazíliában az utcán 12 eurót kérnek el. Talán két-négy eurót fizetnek a bolíviai termelőknek. Barcelonában az ára hatvan euró körül mozog, Berlinben viszont majd nyolcvan eurót kell leperkálni érte. Óvatos becslések szerint a ’Ndranghetának legalább évi hatvanmilliárd dollár tiszta hasznot hoz csupán a kokainüzlet. Hogy mennyi lehet a PCC-é, arról nincsenek még sejtések sem, de az biztos, hogy az olasz kapcsolattal megfogták az isten lábát.

Dollármilliárdos kábítószerüzleteket lebonyolítani úgy, hogy az egész szervezetnek nincs egyetlen központi irányítója – autonóm egységekből áll, mint azt a PCC-tagok állítják –, eléggé hihetetlen, és ellentmond a brazil hagyományoknak. A bűnügyi szakértők is kételkednek ebben. Az ő jelöltjük az az 52 esztendős Marcos Willians Herbas Camacho, alias Marcola, aki Brazília egyik legbiztonságosabb börtönében tölti több mint 234 éves börtönbüntetését. Számtalanszor letartóztatták, fél életét a rácsok mögött töltötte, és eddig mindig megszökött. Akik ismerik, azt mondják, briliáns elme. De az is felmerül egyesekben, hogy a PCC nem is mindentől független bűnszervezet, ilyen hatalmas üzleteket csak a hatalom jóváhagyásával vagy bűnös félrenézésével lehet végrehajtani.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.