Öreg Márton csontjai

Immár negyedik éve zajlik s várhatóan 2022 végére be is fejeződik a nyolcszáz éves jáki templom régészeti ásatással­ egybekötött rekonstrukciója. Az ott dolgozó szakemberek nemcsak a Koppány vezér ellen vívott csatáról, a bajor kapcsolatról és a Ják nemzetség titkos kincseskamrájáról ejtettek szót, de megmutattak egy különleges leletet is. Kalandregénnyel felérő időutazás a Vas megyei településen.

Ják, A Jáki templom restaurálása. Fotó: Teknos Forrás: Teknős Miklós

A buszmegállóban fiatalok várják a járatot, az út két oldalán ápolt kertek, rendben tartott porták, gyakran feltűnő kő- és fakeresztek.

A patak partján Nepomuki Szent János behavazott szobra köszönti a parkolóba érkezőket. A kétezer-hatszáz fős Ják gazdag, takaros település képét mutatja.

Mindez részben annak tudható be, hogy alig néhány kilométerre esik az osztrák határtól. Így aki nem helyben vagy Szombathelyen dolgozik, az átjár Ausztriába, hogy ott hasznosítsa a végzettségét, legyen pék, hentes, kőműves vagy masszőr. Igaz, az utóbbi időben – a járvány kapcsán elrendelt védekező intézkedések következtében – csak negatív teszttel lehet a „sógorok” területére lépni. Ennek beszerzésére helyben nincs lehetőség, Szombathelyre kell utazni érte.

Persze nemcsak az itteniek mennek a legközelebbi – alig tíz kilométerre eső – magyar nagyvárosba dolgozni, tankolni és bevásárolni, az ottaniak is kijönnek ide: Ják az utóbbi időben Szombathely agglomerációs települése lett, utcákat töltenek meg az onnan kiköltözött fiatal párok impozáns családi házai.

Belépünk az építési területre: jobb kéz felé szürkésfehér fóliasátor, balra irodakonténer. Előbbiben zsindely és egyéb építőanyagok várnak a sorukra, utóbbiban szerszámok, ásatási rajzok és régészeti leletek.

A jáki templom kertjében járunk. Vas megye és az ország egyik legszebb, legjelentősebb műalkotását, a román stílus építészeti remekét – a sárkányölő Szent György tiszteletére szentelt, több mint nyolcszáz éves templomot – és környezetét épp felújítják. Egy kétmilliárd forintos kormánytámogatásnak köszönhetően – a Szombathelyi Egyházmegye beruházásaként – 2018-ban kezdődtek meg és várhatóan 2022 végéig tartanak majd a régészeti feltárással egybekötött munkálatok.

Fotó: Teknős Miklós

Megőrző helyreállítás

– A volt apátsági lakban és a vele szomszédos közösségi házban – a felújítás ideje alatt egyébként ez utóbbiban tartják a szentmiséket – látogatóközpontot alakítunk ki a turisták fogadására, az előkerült leletanyag bemutatására – mutat a kerítésen kívül álló, Múzeum feliratú sárga házra és a mögötte fekvő fehér épületre Sarkadi Márton építész, a projekt szakmai koordinátora. – De egy újat is emelünk majd az apátsági lak mögötti dombon. Jelenleg ugyanis nincs olyan kiállítótér, ahová beférne a tervezett tárlat egyik fő attrakciója, a templom főbejáratáról készült gipszmásolat.

E valós arányú – tehát mintegy tizenkét méter magas – replikát 1902-ben hozták létre, hogy a Műemlékek Országos Bizottságának vezetői annak segítségével határozzák meg, pontosan mire terjedjenek ki az akkoriban folyó, Schulek Frigyes nevével fémjelzett átépítési munkálatok.

– Schulekék idejében változóban volt annak megítélése, hogyan kell lebonyolítani egy átfogó helyreállítást. Korábban sokkal elfogadottabbak voltak a nagymértékű újjáépítések, azonban a Mátyás-templom helyreállításának befejezése idejére egyre több kritikát kaptak, ezért a jáki munka vége felé már szigorúan ellenőrizték őket. Mi arra törekszünk, hogy minden történeti maradványt – középkorit, újkorit, Schulek-korit – megőrizzünk – mondja a programvezető, miközben a templom felé tartunk a lassan rákezdő hóesésben.

– A Schulekék által végzett munkák revideálása már amúgy sem lehetséges azok kiterjedt volta és az épület korábbi állapotáról szóló ismeretek hiányossága miatt, ráadásul a XIX–XX. század fordulójának szellemi küzdelmei és eredményei éppen úgy hozzátartoznak a templom történetéhez, mint például a XVII. századi újjáépítések. Az alapvető cél tehát az épület konzerválása, műszaki állapotának biztosítása.

Jókora sitthalmot megkerülve – a felszínét borító vékony hótakaró alatt az épület belsejéből kihordott, gondosan átvizsgált földtömeg várakozik – elérjük a főbejáratot. A palmettákkal, gyümölcsökkel, indákkal, emberi és állatfigurákkal díszes, bélletes kapuzatot azok is ismerhetik a különféle felvételekről és ábrákról, akik még nem fordultak meg itt.

– A Szent György-templomot a Ják család építtette nemzetségi monostori templomként. A főbejárat kialakításával saját nagyságukat és gazdagságukat kívánták hangsúlyozni. Tulajdonképpen korabeli státuszszimbólumról van szó – mondja Sarkadi Márton, majd felmutat a kapuboltozat fölött sorakozó fülkék „lakóira”, az apostolok figuráira: – A kilencvenes években készült másolatok. Az eredetieket azért kellett eltávolítani, mert nagyon megrongálódtak, mind nehezebben állták például a savas esőket. Eddig a szombathelyi Savaria Múzeumban őrizték őket, ám a látogatóközpont megépülése után már itt, helyben lesznek megtekinthetők.

Az eredeti szobrok nemcsak látványelemként tarthatnak számot az érdeklődésre, hanem művészettörténeti bizonyítékként is.

– Stílusjegyeik összehasonlító vizsgálata alapján erősen valószínű, hogy olyan mesterek faragták őket, akik korábban bajor földön, a bambergi székesegyház építésén dolgoztak. És míg az arcokat sikerült úgy megformálniuk, hogy hasonlítsanak az ottaniakra, a figurák testtartása már jóval merevebb, élettelenebb, mint a bajor alakoké. Az 1210-es évek végén, a 20-as években tehát olyan műhely érkezhetett Jákra, amely Bambergben a középmezőny része volt.

De nem ez az egyetlen említést érdemlő érdekesség a homlokzat kapcsán.

Fotó: Teknős Miklós

– A nyugat-európai katedrálisokon általában a főbejárat fölött vagy a kereszthajó homlokzatán helyezkedik el rózsaablak, itt viszont a kapu fölött, balra, az északi torony első emeletét világítja meg. Ez a karzattal összefüggő tér tehát kiemelten fontos volt a Ják nemzetség számára. Ám míg a déli mellékhajó első emeletének funkciójáról vannak elképzeléseink – itt lehetett a nemzetség rejtett kincseskamrája –, az északi torony első emeletének egykori szerepéről nem tudunk biztosat. Mai kifejezéssel élve valószínűleg reprezentációs célokat szolgált.

Ezzel belépünk a templomba. Mivel az eredeti kaput már leszerelték, ideiglenesen a helyére erősített, csavaros fémpántok rögzítette farostlemez szárnyakat kell megmozdítanunk hozzá. Odabent a megszokottól alaposan elütő kép fogad: nemcsak a padsorok és a templomi díszek tűntek el, de a padlót borító kőlapok is. Egymás mellé helyezett pallók alkotják a járófelületet, körülöttük csupasz föld. A lámpák erős fényé­ben enyhén vörösesnek tűnik.

– Ez a templomdombot és környékét borító agyag színe – ad magyarázatot Sarkadi Márton. – Annak idején az épület szigetelés nélkül készült, az agyagos talaj azonban kiválóan alkalmas a csapadék megkötésére. Így a nedvesség az évszázadok során felszívódott a falakba – ha most bárki megérint egy követ, nyirkosnak találja a tapintását. A jelenlegi munkák egyik legfontosabb célja tehát a további nedvesedés megállítása. A közvetlenül a padló alatt húzódó agyagréteget – a régészeti feltárás keretében – eltávolítottuk és kaviccsal pótoljuk. A falakba ivódott ásványi sókat szintén eltávolítjuk, idebent elektromos szigetelést, odakint új csapadékvíz-elvezető rendszert alakítunk ki.

Jobbra fordulunk. Az itteni toronyaljban – vagyis a déli mellékhajó főbejárathoz legközelebb eső sarkában – különleges sír került elő a feltárás során: a XIII. századi alapokkal együtt készült, vagyis a rajta dolgozók eleve úgy alakították ki a Szent György-templomot, hogy helyet kapjon benne.

– Ez már önmagában sokat sejtető körülmény – veszi át a szót Pap Ildikó Katalin, a régészeti munkák vezetője. – De ha megvizsgáljuk a közeli falakat díszítő freskókat, láthatjuk, hogy a toronyalj nyugati oldalán angyalok üdvözült lelket visznek fel a mennybe. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a korabeli nemzetségi monostori templomok egyben temetkezőhelyként is szolgáltak a kegyúri család számára, aligha tévedünk, amikor úgy véljük, hogy Jáki Nagy Márton – a „nagy” jelző itt az „idősebb”, „öreg” jelentéssel bír – sírhelyét találtuk meg, amelyben csaknem teljesen épen megmaradt az alapító csontváza.

Fotó: Teknős Miklós

Árulkodó sírok

A Ják família – az utóbbi időben már megcáfolt legenda alapján – Venceltől, a bajor lovagtól származtatja magát, aki a hagyomány szerint azzal szerzett nevet, hogy a Veszprém mellett megvívott, sorsdöntő csatában levágta a királyi főhatalommal szembeszálló Koppányt. És eme ősi nemzetség 1200-as évekbeli vezetőjéről, Öreg Mártonról most kiderült, hogy nagy termetű, a korabeli átlagnál magasabb ember lehetett.

– Maradványait megtisztítjuk, majd antropológus fogja megvizsgálni, hogy megállapíthassa, hány éves korában hunyt el, volt-e például valamilyen betegsége. Ezt követően múzeumba kerül. Koponyája alapján arcrekonstrukciót szeretnénk készíttetni, hogy megismerhessük és a nagyközönséggel is megismertethessük egy XIII. századi előkelőség vonásait – mondja lelkesen Pap Ildikó Katalin.

És ha már a középkori temetkezési szokások és a templom kapcsolatáról van szó, óhatatlanul előkerül egy érdekes kérdés, az előd templomé. A szakemberek ugyanis úgy gondolják, hogy az Árpád-kor korábbi szakaszában a jelenleginél kisebb templomnak kellett állnia az 1200-as években emelt Szent György-templom helyén. Hogy ez miből sejthető? Többek között a templom jelenlegi területén talált, a kereszténység felvételét megelőző időkből származó sírok elhelyezkedéséből.

A pogány rítusú köznépi temetőkben – amelyek a X. század végétől a kereszténység felvételéig léteztek – a halottakat különálló gödrökben temették el, amelyek sorokat alkotnak.

A kereszténység felvételével azonban egyre sűrűbben temetkeztek az időközben felépített templom körül, mert a sírokban nyugvók a szentély s a benne őrzött oltáriszentség közelébe igyekeztek kerülni.

Fotó: Teknős Miklós

A kor csúcstechnológiája

Átsétálunk a főhajóba, és ahogy megindulunk előre, mintha az időben is haladnánk.

A főszentélytől néhány lépésre ugyanis újabb sírgödör tátong. Az alján még ott hever egykori lakójának csontváza, félrenyaklott fejjel, leesett alsó állkapoccsal.

– Ezt a halottat a kora újkorban, a XVII–XVIII. században temethették ide. Mindössze annyit tudunk róla, hogy előkelő, a szentélyhez közeli helyet kapott – mondja Pap Ildikó Katalin.

Természetesen olyan nyughelyek is akadnak a templomban, amelyek létezéséről már régóta tudnak a szakemberek: a főszentély alatt lévő kripta három apát földi maradványait fogadta be, az északi mellékhajóban található kriptájukban pedig a Perneszy család tagjai alusszák örök álmukat. Ami a templom kialakítását illeti, a XIX. század óta ismert, hogy kivitelezői az építése során eltértek az eredeti tervektől. Ennek következtében eggyel csökkent a főhajót a mellékhajóktól elválasztó pillérpárok száma, és boltozatot akartak építeni. Hogy a mesterek hajdan miért dönthettek a módosítás mellett, arra nézvést csupán feltételezések vannak.

– Később az építkezés egy időre megszakadhatott, aminek oka Márton halála lehetett – mutat rá Sarkadi Márton –, esetleg az, hogy a család az új uralkodó, IV. Béla trónra lépése után vélhetően kissé háttérbe szorult. Márton ugyanis tudvalévőleg az előző király, II. András híve volt. 1256-ra fejezhették be az építkezést, és az ekkoriban közreműködő műhely már egyszerűbb, kevésbé igényes munkára volt képes.

A boltozat a kor csúcstechnikája volt. Védett a tűz ellen, emellett szimbolikus jelentőséggel is bírt – nem véletlen, hogy gyakran kékre festették, és csillagokkal díszítették. Így ha a templomba lépők felnéztek, úgy érezték, közvetlenül a mennybe pillantanak, ahonnan az Úr és angyalai tekintenek le rájuk.

Egykor a Szent György-templom falait is díszes festések borították, ám ezek az évszázadok során javarészt eltűntek. Ebből azonban nem következik, hogy a falak megtartják a jelenlegi – kissé szürke, megfakult – tónusukat. A felületek restaurátori tisztítása során a festések maradványai sok helyütt előbukkannak majd, hogy 2022 után eredeti árnyalatukban, fényesen ragyogva fogadhassák a betérőket.

A polgármester szerint a jákiak szívesen látják az évről évre ezrével idelátogató turistákat, de a látogatók csupán néhány órát töltenek itt, megtekintik a templomot, majd indulnak is a következő programpont helyszínére – jellemzően az Őrségbe, esetleg Bükre vagy Sárvárra, a közeli termálfürdők valamelyikébe. Helyben ugyanis nincs olyan vendéglátó-infrastruktúra, amely maradásra bírná őket.

– Nincs étterem, se szálloda. Nincsenek fesztiválok, turistacsalogató rendezvények. Ez nem maradhat így! – mondja Tóth Ernő polgármester, aki reméli, hogy a templom rekonstrukciója és a látogatóközpont megépítése kedvező fordulatot hoz majd, de emellett fontos céljának tekinti a jáki identitás építését, a vendégfogadási és a vállalkozási kedv élénkítését is.

Hazafelé tartva a Jákról Szombathely felé vezető úton aztán észleljük: igencsak erős a szembejövő forgalom. A kamionok sorát csak egy-egy tekintélyt parancsoló, drága városi terepjáró szakítja meg olykor. A jelek szerint Bécs csakugyan közelebb van ide, mint Budapest.