Szabad nem inni

Kevés olyan magyar család van, melyet ne érintene az alkoholprobléma. Az alkoholisták tartanak a társadalom megvetésétől, a szégyen miatt sokan inkább titkolják a függőségüket, és nem kérnek segítséget. Dömösön nagy szeretettel várják a szenvedélybetegeket. A keresztyén intézményben nem orvosi terápiát alkalmaznak, azt nevezik gyógyulásnak, ha valaki elfogadja Isten szabadítását, és az ő segítségével kezd új életet.

20200817 domos iszakosmento misszio kek kereszt havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

Fotó: Havran Zoltán

Némethné Balogh Katalin nemcsak az intézmény vezetője, hanem a Magyar Kékkereszt Egyesület (MKKE) elnöke is. Az MKKE és a Református Iszákosmentő Misszió közösen tartják fenn Dömösön az addiktológiai rehabilitációs intézetet. A vezetőnő családi hagyományt folytat, mert 1984-től 2003-ig az édesapja, idősebb Balog Zoltán lelkipásztor vezette az iszákosmentő missziót és indította újra a Magyar Kékkereszt Egyesületet. Felesége, Tapolyai Margit a gyógyító és a prevenciós munkát végezte. Lányuk kezdetben védőnőként dolgozott, később önkéntesként vett részt a munkában, majd egyházi munkatárs lett a diakónusképzőben. A Kékkereszt nemzetközi segítséggel és adományokból vásárolta meg 1996-ban Dömösön a SZOT-üdülőt. Miután az édesapa nyugdíja ment, Balogh Katalint kérték fel az intézmény vezetésére. Nem vállalta el rögtön, de aztán megértette, hogy ez az ő útja. Néha úgy érzi, egy a betegek közül, mert ő is függőségből szabadult. Missziós léte előtt evésfüggő volt, ezért sok mindenben tud azonosulni a gyógyulni vágyókkal. Azonkívül, hogy az otthon ügyeit szervezi, igét hirdet, lelki gondozást végez, a csoportokkal foglalkozik. Tizenöt munkatárssal – ápolókkal, irodistákkal, lelki gondozókkal, karbantartókkal, takarítókkal – dolgozik együtt, köztük a férjével, aki a ház gondnoka. Három nagykorú gyermekük más pályát választott.

Elindulunk, hogy megnézzük az épület másik szárnyát is. A lépcsőházban találkozunk Ferenccel, aki önkéntesként dolgozik, és Lászlóval, aki a délutáni csoportban bizonyságtételt vállalt. A gyógyultak közül többen segítenek másoknak, néhányan húsz éve járnak vissza, van, aki itt tölti a szabadságát. László, akinek az apja is ivott, a nővére révén került kapcsolatba a Kékkereszttel. Előtte kétszer kért orvosi segítséget, de csak időlegesen tudott gyógyulni. Most már 15 éve alkoholmentesen él. Az érettségi banketten keveredett először jobb hangulatba az italtól. Aztán, ha ivott, napokig abba se hagyta. A fröccsöt szerette – előtte és utána konyakkal. Soha nem kötekedett, nem voltak kocsmai barátságai. Az otthonban több olyan emberrel ismerkedett meg, akikkel jó viszonyt ápol. Az erdélyi születésű Ferenc 26 éve járt először Dömösön. Mivel sok gondot okozott a családjában az apja alkoholizálása, gyerekként úgy gondolta, hogy ő soha nem fog inni. De 16 évesen elkezdte. Temesváron, a szakiskolában az iskolatársaival járt a kocsmába. Likőrökkel, sörökkel kezdte, majd hosszú ideig Baltic vodkával folytatta. Otthon az apjával is ivott, aminek néha verekedés lett a vége. Várandós feleségével 1990-ben költöztek át Magyarországra. A férfi bányász lett, és új „barátokra” talált. Mielőtt lementek a föld alá, már az öltözőben töltöttek maguknak valamit. Sok pénzt keresett, de a fizetését gyakran egy éjszaka alatt eldorbézolta. Többször járt elvonón, de nem tudtak rajta segíteni. Az egyik főorvos ajánlotta neki, hogy jöjjön Dömösre, ahol megismerte Balog Zoli bácsiékat, és megkapta az első szabadítását. Azóta, ha itallal kínálják, elmondja, hogy alkoholista, de nem iszik, mert fogadalmat tett Istennek. Szabadidejében Ajkáról jár ide segíteni. Már több napja a lelkész keze alá dolgozik, gyümölcsöt szed, sepreget, csönget, elkíséri a gyógyultakat sétálni.

Némethné Balogh Katalin az ebéd előtti közös imádkozáson. A misszió munkatársai hisznek abban, hogy nincs reménytelen eset, mindenki gyógyítható
Fotó: Havran Zoltán

Elköszönünk a segítőktől, átmegyünk a két épületrészt összekötő fedett terasz alatt, majd az ebédlő előtt megállunk egy pillanatra. A bejárat mellett, a falon helyezték el a két ikonikus vezető, a Balog házaspár emléktábláját. Zoli bácsi és Margit néni szinte az utolsó pillanatig végezték szolgálatukat. Sokan gondolnak rájuk hálával. Az étkező fölött két szolgálati lakást és egy vendégszobát alakítottak ki, az egyikben Balogh­ Katalin lakik a férjével. Az ebédlőben tizenegy megterített asztallal várják a vendégeket. Innen nyílik a konyha, ahol négy asszony dolgozik szorgalmasan. Utoljára a szépen gondozott – inkább park méretű – kertben teszünk rövid sétát. A színes virágok között kopjafa áll, melyet egy gyógyult barát faragott Zoli bácsi emlékére.

– Hatalmas borospincénk is van – mutat a szakember egy kis domb mögé. – Borospince? Itt? – Az almát és a krumplit is tárolni kell valahol!

Gyógyító evangélium

A politikailag és felekezetektől független keresztyén szervezet, a Magyar Kékkereszt Egyesület (MKKE) fő tevékenysége a szenvedélybetegségek megelőzése, terjedésük megakadályozása és a gyógyítás támogatása. A nemzetközi szervezet magyarországi alapítója a múlt század végén egy iszákos újvidéki iparos volt, aki külföldi útja során ismerte meg és fogadta be a gyógyító evangéliumot. Miután 1895-ben megalakult az MKKE, a kommunisták többször betiltották. Évtizedekig kellett várni, amíg szervezett egyházi keretek között újraindulhatott. A református egyházon belül 1981-ben alakult meg a Református Iszákosmentő Misszió. Azóta a két szervezet szoros együttműködésben munkálkodik.