Vizuális káosz mocskolja be Budapest ékes nyakláncát

A pesti oldal főutcájaként aposztrofált Nagykörúton az utca embere számára a látványt elsősorban az utcafronti üzletek portáljai, a kapualjak környékére kirakott hirdetőtáblák, vitrinek, be-, ki- és rálógatott molinók, homlokzatra barkácsolt klímagépek kaotikus összképe határozza meg. A budapesti félgyűrű a levegő- és a zajszennyeződés miatt is elvesztette korzó jellegét. Vajon kétszázötven épületének üzletei változtathatnának-e a trenden?

A rendeletek sok mindent szabályoznak, de esztétikai kérdéseket nem Fotó: BACHPEKARYMATE Forrás: Bach Máté

A nagykörúti kirakatok általános hanyatlása a második világháború után, az üzletek és bérházak – velük az ingatlankezelés – államosításával, a piaci verseny és magántulajdon megszüntetésével vette kezdetét. Ha addig nem viseltettek kellő alázattal az épület tervezőjének eredeti koncepció­jával szemben, akkor a szocialista világban egyenesen ideológiai programmá vált mindannak az elhanyagolása és elpusztítása, ami a korábbi idők polgári pezsgésére utalt. Aki a múlt értékei mellett ágált, könnyen megkapta a „kispolgári” és „dekadens” bélyeget, vagy valami rosszabbat.

Tény ugyanakkor az is, hogy a Nagykörút sokáig, hiánygazdasági körülmények között is, szigetként igyekezett tartani a színvonalat, ami mindvégig jóval az országos átlag fölött volt, és ez még a nyugati turistáknak is feltűnt. A Nagykörút – bizonyos értelemben – az ország kirakata volt. Versenyeket is rendeztek, melyeken hivatásos kirakatrendezők mérték össze kreatív leleményüket, népes közönség előtt, hiszen a városlakók korzóként tudták használni a körutat, amit ma az autóforgalom zaja, a rossz levegő már lehetetlenné tesz.

A késő Kádár-kori „maszek világ” engedélyezése sok pozitív változást hozott ugyan a kereskedelemben, de a mérleg mégis a hanyatlás felé mozdult el, a kirakatokból eltűntek a kirakatrendezők, a látványos kompozíciók. A mindjobban eluralkodó plázák parkolási lehetőségeikkel és időtöltési kínálatukkal (mozik, játéktermek, éttermek) megváltoztatták a vásárlási szokásokat.

Egy hozzáértő boltos számára evidencia, hogy van összefüggés az üzlet külső vonzereje és a vásárló sikeres becsalogatása, a forgalom növekedése között. Az esztétikus újratervezéshez nem méltatlan igénybe venni szakmai támogatást. Ezt gondolta Matus István, Terézváros volt főépítésze is, amikor megalkotta a VI. kerület portálprogramját. Ennek példájából kiindulva aztán a Fővárosi Önkormányzat Városépítési Főosztálya és a Budapesti Műszaki Egyetem Középület-tervezési Tanszéke 2015-re kidolgozta az egész körútra vonatkozó Nagykörút Portálprogramot. Ez egy mindenki által elérhető weboldal (nagykorut.budapest.hu), amelyen fotódokumentáció tartalmazza a félgyűrű mind a kétszázötven épületének üzletsorát. A házszám alapján előhívott fotón kék színnel és X-szel jelölik a földszinteken, kapualjakban és portálokon megjelenő szabálytalanságokat. A szakértői elemzés felhívja a figyelmet a nem jogellenes, de esztétikailag zavaró, ezért kerülendő megoldásokra is. A portál használója archív fotók és tervrajzok segítségével megismerheti az adott épület eredeti kinézetét, a körút egykori hangulatát.

A projekt szakmai vezetője Szabó Levente építészmérnök, egyetemi tanár, tanszékvezető-helyettes volt, aki hangsúlyozza, hogy a Nagykörutat érintő városképi problémák több dologra vezethetők vissza. Az egyik egy rendszerhiba. Míg a körút az utca embere szemében egységes egész, addig maga az utca a járdákkal a fővároshoz, a házak pedig a területileg illetékes kerületekhez tartoznak. A körútra, amely hat kerületet érint

– a fővárossal együtt – hét különböző építészeti és városképvédelmi jogszabály érvényes.

A rendeletek persze sok mindent szabályoznak, de esztétikai kérdéseket nem. A kerületek közül találomra kiválasztott Erzsébetváros építészirodájától megkaptuk a VII. kerület városképvédelmi rendeletét, amely egy alaposan kidolgozott regula benyomását kelti, legalábbis ami a jogilag egzaktul körülírható témákat – méreteket, biztonsági kérdéseket és így tovább – illeti. Mellette létezik egy kerületi arculati kézikönyv is, amely esztétikai kérdésekben is ad támpontokat, sőt, amennyiben az új üzletportál építtetője biztosra akar menni, kezdeményezheti városképvédelmi eljárás lefolytatását. Ez esetben megkaphatja a főépítész állásfoglalását, a főépítésznek azonban nincsen vétójoga. Építtetői szándéktól függ, hogy a városképi konzultációs lehetőséget igénybe veszik-e, vagy sem.

Ezt a hiátust igyekszik pótolni az említett Nagykörút Portálprogram. Szabó Levente szerint általános igazság, hogy a túlszabályozás sem volna jó, mert uniformizáláshoz vezetne. Szerinte közigazgatási oldalról elegendő a védelmi mechanizmus, amely nem engedi meg a kirívóan diszharmonikus elemeket. Azok a finomságok viszont, hogy a létrehozandó portálok anyaghasználata, a rajtuk szereplő feliratok tipográfiája milyen legyen, olyan részletkérdések, amelyek eldöntését ebben járatos szakemberekre kell bízni. A szép megoldásra vágyó építtetőnek csak annyit kell tennie, hogy jelzi igényét a [email protected] e-mail címen, és a portál gondozói, felkért építészek, műegyetemi szakértők készséggel megadják neki a további segítséget.

– A probléma nem azokkal a boltosokkal van, akiknek igényük az üzlet esztétikus utcafronti megjelenése, hanem a szabályokra fittyet hányókkal, valamint azokkal a tőkeszegény (kényszer)vállalkozókkal, akik nem tudnak üzleteik esztétikus kialakítására pénzt fordítani. Sajnos a bonyolult tulajdoni és bérleti szerződési viszonyok ezt egyáltalán nem segítik elő – ismeri el a szakember. – Felrakni egy táblát percek kérdése, lefolytatni a hatósági eljárást a szabályszegővel szemben viszont hónapokig tart. Ezt felismerve jött az ötlet, hogy ne szankciók alapján próbáljunk hatni, ne bonyolult jogszabályokból kelljen kibogozni, mit lehet és mit nem, hanem kapjon mindenki konkrét ajánlást.

Nagy kérdés, hogy vajon az üzletek jövedelmezősége képes-e kitermelni egy nagyobb rekonstrukció fedezetét. A nagykörúti kereskedelem egyik alapproblémája jelenleg az, hogy a világmárkák képviseletei inkább bérelnek csillagászati áron üzlethelyiséget valamelyik plázában, semmint hogy a körúton néznének szét, innen ugyanis az autós vásárló eleve ki van zárva. Ráadásul miért is kívánna egy márkás szalon egy bálás ruhabolt és egy török büfé közé ékelődni?

– A Nagykörút Portálprogram kialakításakor azt reméltük – emlékszik vissza Szabó Levente –, hogy a jó példák kommunikációja ösztönzően hat, még ha a változás nem is lesz gyors folyamat. Miután sok száz üzletről van szó, ezek arculati megújulásához minimum fővárosi, de még inkább állami ösztönzésre, sőt a Nagykörút városalkotó funkciójának újragondolása mellett nagyszabású üzletrekonstrukciós programra volna szükség.