Néha beszélgetni sem kell ahhoz, hogy fölmérhessük, ki hallja ezt a belső hangot és ki nem. Aki szemetel az erdőn, az biztosan nem. De aki a természetet járva leül a patak mellé és hosszan, ráérősen elmereng, az – hiszek benne – biztosan meghallja. Mert eredendően hallónak születünk mindannyian. Azaz: embernek.
Eszembe jut Sándor Gyuri zseniális jelenete. „Halló! Szülészet? Keresek egy embert. Várok.”
Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)

















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!