Ahogy emelkedik a Nap, a patakfelszín fényei átrajzolódnak. Mindig máshol tűnik fel egy újabb érdekes kompozíció.

Aki az erdőt meg akarja érezni, annak meg kell tanulnia csodálkozni.

Vagyunk mi, meg a táj. Ne engedjük, hogy – túl a szükséges dolgokon: túracipőn, zöld ruhán, távcsövön – tárgyak tömege férkőzzön közénk.

Amikor a történelem halandó istene, az ember megszületett, még beszélő lény volt.

A szellem vonatára nem férnek föl túl sokan, de még köztük is sok az ájtatos bliccelő.

Test, lélek és szellem csahol bennünk. Láthatatlan a három póráz. Nagy, fekete kézben futnak össze.

Egy szeretett tekintet, amely úgy pihen a zajló napok felszínén, mint szivárvány a vízesésen.

A régi görögök, akik pedig folyton emlékezetre gyúrtak, tisztában voltak vele, hogy a felejtés gyógyszer lehet.

Az ember egy életet leélhet anélkül, hogy önmagát választaná. Saját élete helyett az ember élheti az akárkik életét.

Utálok Pestre járni, de időnként nem úszhatom meg.