Dühbe guru tanításai VII.

Amikor a történelem halandó istene, az ember megszületett, még beszélő lény volt.

Végh Attila
2023. 05. 05. 23:14
Forrás: Merítő - Szerző felvétele
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Amikor a történelem halandó istene, az ember megszületett, még beszélő lény volt. Szólította a létet, és a lét beszélt hozzá. Szavakat adtak neki a hegyek, fák, állatok. Megszólított ő mindent, és ő maga is érezte minden általi megszólítottságát. A beszéd évezredei akkor múltak el, amikor valaki föltalálta az írást. Fájdalmasan regisztrálja Platón, hogy az írás kora jött el, és – miközben mesterével, Szókratésszel ellentétben ő maga már folyamatosan ír – ezt a kort a felejtés korának mondja. Eladdig a tudás átadása dialógus formájában történt: a mestert körbeülték tanítványai, és az ő irányításával közösen, beszélgetve jutottak el addig a gondolattisztásig, amelynek fényterébe lépve mindannyian úgy érezték, hogy leküzdötték a bozótos vadont. A fény, a fölfedettség, a rábukkanás, az igazság tisztása volt ez. És ők hittek benne, hogy a hangzó szó ösvényei előbb-utóbb mind ide vezetnek, ha az ember elég becsületesen kutat az elrejtett lét után.

Az írással a beszéd kora letűnt. 

Hátha a könyv mégsem más, mint a beszéd korszakának börtöne 

– ordít föl Derrida. 

Ha egy több évezredes otthonból át kell költözni a börtönbe, akkor az ember nem tehet mást, mint hogy beleéli magát: ez az új otthon. (Haldokló, demens anyám a kórházi elfekvőről mindvégig azt képzelte, hogy ez az ő otthona, és hogy mindig is itt élt. Csak néha jegyezte meg, hogy milyen furcsa ez a ház: itt mindenki ágyban fekszik.) Az írás lassan kultusszá nőtte ki magát, a reneszánsz mozgalom emberhumanizálási, lélekszelídítési terveinek fő eszközévé, az író-olvasó ember betűbörtöne pedig lassan galaxissá hízott, amit a betűcsináló Gutenbergről neveztek el.

Kiderült, hogy Platónnal ellentétben mi, az utódok az írást nemcsak a felejtés művészetének látjuk, hanem olyan szellemi kertnek is, amelyben megteremnek a beszéd világában még egzotikusnak tűnt növények. Lehet, hogy sok mindent elfelejtettünk, miközben az írás-olvasás a vérünkké vált, de legalább mentesülünk az író-írásmegvető Platón titkos bűntudatától.

Az írás közben történelmet szült, a betűk egymásutánja mintájára a történések egymásutánja a régi, ciklikus-természeti időt lineárissá, olvasható idővé folyatta, lett eszkatológiánk is, és immáron el lehetett töprengeni azon, hogy vajon mi lesz majd az idők végezete után.

Csakhogy közben megszületett az internet. 

Csecsemőkorában még némely optimista elmék a chardin-i nooszféra, a Földet övező szellemi burok megtestesülésének látva ünnepelték. De kiderült: az internet nem szellemi háló, hanem az írás börtöne. Az elektronikus szöveg nagyon hasonlít az íráshoz, de ha tényleg el akarok olvasni valamit, kinyomtatom. Kimentem a zajból. Aztán fogom a paksamétát, hátraballagok vele kertvégi terméskő házamba, lefekszem olvasóágyamra, és belekezdek. Átszellemültebb pillanatokban úgy érzem, reneszánsz kori bölcselő vagyok, aki olyan Platónnak képzeli magát, aki visszavágyik a tiszta beszélgetés idejébe, amikor még mestere, Szókratész fiatal volt és bohó. Ilyenkor egyetlen nagy időtagadás vagyok: annak az erőnek a tagadása, amely folyton a szellem eltörlésére tör, de amely így vagy úgy folyton kudarcot vall. Lám, a börtön börtönében lakva, a legszűkebb térben is ki tud nyílni bennem a világ, mint a tubarózsa.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.