Tévés vitaműsort nézek a digitális csalásról, a meghekkelt arcú politikusok kamumondatairól, a mesterséges intelligencia áldozatává váló, embertelenedő világról, a szemfényvesztő videók uralma nyomán elveszőben levő bizalomról. Ami engem ebben az egészben érdekel, az nem más, mint ez utóbbi. A bizalom, gyermekeim.
Emlékszem egy tévéműsorra a nyolcvanas évekből. Egy riporter mesélte benne – talán Wisinger István volt, nem emlékszem –, hogy a hazai tévézés csecsemőkorában, a hatvanas évek elején járták a vidéket, hogy riportokat készítsenek arról, miként élnek az emberek falun, kisvárosban. Az egyik parasztházba betérve mit láttak: a szoba főhelyén, a korábbi házi áldás helyett ott állt egy tévékészülék, csipketerítővel a tetején. Nem messze tőle, a falon figyelt Szűz Mária is, egy megkopott olajnyomatról. A házigazda pedig, egy idős parasztasszony magyarázólag ezt mondta nekik: „Jaj, kedveseim, tudják, én naponta kétszer imádkozom: egyszer a Szűz Máriához, egyszer meg a Takács Máriához”. (A fiatalabbak kedvéért: Takács Marika és Tamási Eszti a Magyar Televízió első híres bemondónői voltak.)
A párhuzam nyilvánvaló. A tévésugárzás, amely valahonnan az éterből jön, égi áldás. A misztériumra még fogékony hajdani parasztság világmegértésében Takács Marika automatikusan csusszant be a katolikus nőalak helyére. Kezdetben még ők ketten uralkodtak a néplélek fölött, végül a Marikák győztek. A tömegmédia ettől kezdve az irányítás legfőbb eszköze. 1956-ban még a Magyar Rádiót kellett elfoglalni, hogy megszerezze a nép a hatalmat, de a hatvanas évektől fogva már a nagy képláda küldte a jövőt. És bár mindannyian tudtuk, hogy a média a kádárista köcsögök szócsöve, a tévé mágikus sugárnyalábjába azért mind áhítatosan beletartottuk arcunkat.
A nyugati médiateoretikusok a hatvanas évektől elég jól fölfejtették azokat a mechanizmusokat, melyek révén a tévé irányítja a közgondolkodást.
Ez volt a bizalomvesztés kora, amely azonban csak az értelmiséget ábrándította ki.
(Persze sokan a kiábrándultak közül is igyekeztek felhasználni az eszközt saját hírnevük hizlalására.)
