Dühbe guru tanításai VIII.

A nyugati médiateoretikusok a hatvanas évektől elég jól fölfejtették azokat a mechanizmusokat, amelyek révén a tévé irányítja a közgondolkodást.

Forrás: Merítő - A szerző felvétele

A bizalom, gyermekeim, akkor fogy el végképp, amikor az ember a közvetlen tapasztalaton kívül mindent manipulálhatónak érez. Amikor közvetett tudásra már nem támaszkodhatunk, mert talán kamu az egész. Ez azért szomorú, mert manapság az életben maradásunk körülbelül 90 százalékban közvetett tudásra épül. Hallomásokra, látomásokra. És most következik Dühbe guru jóslata.

De előbb egy költői kérdés. A hajdani parasztasszony kebelében izzó érzés, amely őt estéről estére odaültette Takács Marika posztszakrális mozgószobra elé, vajon meddig képes kitartani bennünk? Az égből jövő sugárfonalak, amelyek a tévénézéstől már elszokott, de az interneten éppoly áldozatosan – ha nem áldozatosabban – csüggő mai ifjúságot lélegeztetik, vajon mikor pattannak el? Mikor lesz elege mindenkinek abból, hogy nem bízhat semmiben, ami ezeken a csatornákon jön? A központi házi áldásból mikor lesz semmi?

Bizony mondom, nincs messze az idő, amikor az emberek leválnak központi tápcsöveikről, és végre elkezdik a saját életüket élni. Falura költöznek, igazi emberek szemébe néznek nap mint nap, járják az erdőt, beszélgetnek, és a tűz mellé ülve, rabszolgalétük utolsó óráján megérzik majd, hogy végre megszülettek.

Borítókép: Illusztráció (A szerző felvétele)