Metafizika

Távolság kell ahhoz, hogy a hétköznapi dolgok misztikus fényben ragyogjanak föl.

Kell az a kis köd, na. Kell az a hit, hogy ha a végtelent nem is látjuk be soha, legalább beszélni tudunk arról a létsíkról, amely ott gomolyog valahol. Hogy aztán ennek a valaholnak milyen nevet adunk, az ízlés, neveltetés vagy lelki alkat kérdése. Semmi,

Isten, Lét, Szellem, az ideák birodalma, a transzcendens, a metafizikai, és még ki tudja, hány álnéven bujkál elménk vadonjának bozótjaiban. Boldogabb időkben ebből az erdőből mitikus lények léptek elő, hogy a tisztás ragyogó fényében lelkesítsék élhetővé a borzalmat. Mára ezek az istenek, félistenek és hősök múzeumok száraz szoborcsarnokaiba költöztek. A kultúrafogyasztó turistahordák olykor elárasztják ezeket a léttörténeti holtágakat. Talán eszükbe jut közben valami, talán nem.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)