De mi van akkor?

Néhány évvel ezelőtt egy misztikus tekintetű lánnyal a Feneketlen-tó parti sétányán andalogva egy vaskorláton öntapadós matricák sorát pillantottam meg. A láthatóan kézzel gyártott cédulák felirata ez volt: „A rossz nem jó. A jó a jó.” Tetszett a szöveg egyszerű, ugyanakkor magasröptű szellemessége. A cédulakészítő nyilván arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy olykor nem árt olyan dolgokon is elgondolkodnunk, amelyek a mindennapi észhasználatban kézenfekvőnek tűnnek.

De mi van akkor, ha a humanistáknak van igazuk? Mi van akkor, ha a realitás nyers szükségszerűségében gondolkodó politikusok, akik háborúkat indítanak egymás ellen, és akik úgy képzelik, hogy titkosszolgálataik és tanácsadóik segítségével a világfolyamatok mélyéig látnak, valójában vakok? Mi van akkor, ha a legmélyebb, legreálisabb igazság mégiscsak a másik ember sorsának, szenvedésének, életének megértéséből fakad?

Tudom, ebből a megértésből nem lehet világhatalmat, uralmi stratégiát, világirányítói nimbuszt építeni. De mi van akkor, ha az efféle dicsfény egyetlen igaz ember tiszta tekintetétől nyomtalanul kihuny?

Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)