Akarat és képzet

„Te mit csinálsz?” – kérdezte. „Megölöm” – feleltem. „De miért?” Ekkor döbbentem rá, hogy mit művelek.

De nem is ez az érdekes. Hanem a kérdés, amely ma reggel, visszagondolva az esetre, megszületett bennem. Vajon nem ilyen minden kapcsolat? Mi van akkor, ha soha semmi nincs, csak amit mi képzelünk, érzünk? Csak amit mi akarunk. Csak az individuális akarat létezik, minden más merő képzelgés. Talán mindig, amikor valakivel harmonikus együttlétet, bensőséges szeretetet érzünk, akkor ebben csak két akarat érti félre egymást. Nem lehetséges, hogy szeretetnek az egyéni akaratok közös félreértésterét nevezzük? Mi van akkor, ha minden kapcsolatban valamelyik fél egy szimpla fojtogató, a másik meg egy fuldokló kutya?

Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)