Lázár János a június 25-i sajtótájékoztatón közölte: bizonyos földmérethatár fölött nem lesz földalapú támogatás, amit pedig – és ebbe az EU is belement már – 80 százalékos arányban szeretnének inkább a kisbirtokok felé átirányítani.
Nem sokkal később a Hír TV hírül adta, hogy sávos rendszer szerint osztaná a következő hétéves ciklusban az uniós földalapú támogatást a kormány. A tervek szerint az összeg nem haladná meg a százötvenezer eurót, 1200 hektár fölött pedig nem járna juttatás.
A Magyar Nemzet július 13-án szintén arról írt, hogy a kormányzat megváltoztatja a termőföldek földalapú támogatását 1200 hektár területnagyság felett. Összeállításukban többek között arra keresték a választ, hogy a termelők, illetőleg a nagyobb érdekcsoportok mennyit veszítenek vagy kapnak ezáltal.
Ángyán József az MNO-nak nyilatkozva azt mondta: „Katasztrofális következményekkel járhat a Magosz terve, amely alapján a mai spekuláns-kliens bérlők számára megvásárolhatóvá válnának az állami tulajdonban lévő földek”. A második Orbán-kormány Vidékfejlesztési Minisztériumának államtitkára emlékeztetett: az államra bízott, még meglévő, stratégiai jelentőségű közös nemzeti földvagyonunk jelenlegi hazai átlagáron 500 milliárd forintot, de „burgenlandi mércével” mérve már ma is nem kevesebb mint 5000 milliárd forintot ér. Ez a tény már önmagában is eléri a spekuláns tőkeérdekeltségek ingerküszöbét.
A földmaffiaügyben a területalapú támogatások jogosulatlan igénylésével kapcsolatban még tavaly októberben is folyamatosan nőtt a 2013-ban elindult nyomozás gyanúsítottainak száma. A titkosszolgálati módszerekkel feltárt ügyben körülbelül egymilliárd forinttal akarták megrövidíteni a közkasszát a fehérgalléros bűnözők. Az eset kapcsán felvetődik a kérdés, hogy az új földosztási rendszer mennyi esélyt tartogathat a visszaélések számára, illetve ki és hogyan járhat jól.
