1969. január 20-án egy alig 17 éves kamasz az életét áldozta hazájáért és a szabadságért. Bauer Sándor felgyújtotta magát a Nemzeti Múzeum kertjében, hogy fáklyaként lobogó testével tiltakozzon a szovjet megszállás és a kommunista diktatúra ellen.
A fiatal autószerelő-tanonc kitűnt társai közül. Korosztályához képest sokkal többet olvasott, történelmi ismeretei széleskörűek voltak és rendkívüli érzékenységgel figyelte a világ eseményeit. Ő volt az utolsó Pesti Srác. A forradalom napjaiban ugyan még nem ragadhatott fegyvert, hiszen csak négyéves volt, de örökre meghatározta jellemét és gondolkodását a szétlőtt lakásuk emléke, a fegyverropogás és a tankok robaja.
Hazaszeretete együtt nőtt a kommunista-ellenességgel és a megszállók iránt érzett engesztelhetetlen dühvel, így amikor elérkezett az első adandó alkalom, ugyanúgy képes volt életét adni a legszentebb eszmékért, mint elődei, a szovjet hadsereggel szembeszálló hős szabadságharcosok.
A példát Jan Palach, egy cseh fiatalember mutatta számára, aki néhány nappal korábban, január 16-án, a prágai Vencel téren demonstrált a kommunista elnyomás ellen néhány palack benzinnel és egy fellobbanó gyufával. Palach a prágai tavasz eltiprása, a Varsói Szerződés tagállamainak fegyveres megszállása ellen tiltakozva gyújtotta fel magát, és 19-én belehalt sérüléseibe. Halála másnapján Bauer Sándor is elszánta magát, hogy követi a cseh mártírt. Úgy gondolhatta, tettével nyomatékosítja a tiltakozást, hiszen a világ nem lehet közönyös két gyermekember kínhalálával szemben. Tévedett.
Törülközőket csavart testére, és benzines palackokat rejtett a táskájába. A Kálvin téren bóklászott, olyan helyet keresett, ahol sokan szemtanúi lehetnek tettének. A Múzeum kert kora délután megtelt diákokkal, akik iskola után összeverődtek, beszélgettek. Ideális helyszínnek tűnhetett neki, különösen azért, mert a hagyomány szerint Petőfi, a magyar szabadság költője éppen itt szavalta el 1848. március 15-én a Nemzeti dalt. Szimbolikus hely. Magára öntötte az üvegek tartalmát, a testére tekert rongyok felitták a gyúlékony folyadékot. Miközben meggyújtotta ruháját azt kiabálta, hogy Jan Palachot követi, és tiltakozik a szovjet megszállás ellen. Kezeiben egy-egy nemzetiszín zászlót lengetett. A lángok két-három méter magasra csaptak, a járókelők először azt hitték, filmet forgatnak. Mire valaki a segítségére sietett, a teste nagy része már megégett, de még magánál volt és menekülni próbált. A tűz elfojtása után kérdezgették, miért csinálta, ő azt ismételgette, hogy „tiltakozásból, az orosz megszállók ellen.”