„A magyar határ már nincs messze”

Az Ung vármegyei Csapból határvárost kreált a 20. század.

Szerencsésen eddig már elérkeztünk, a magyar határ már nincs messze. Csókol Géza.

A felső-magyarországi Csapról feladott képeslapunk 1917. március 2-án kelt útra, a címzett pedig egy nagyságos pesti úrleány, Balla Lujzika volt. A világháború ekkor még javában tartott, s a feladónak – aki vélhetően a frontra utazott – talán meg sem fordult a fejében, hogy Csap, ez a kedves kis Tisza-parti falu mekkora nem remélt és legfőképp nem várt „karriert” fog befutni a közeljövőben. Hogy a magyar határ épp itt fog húzódni közötte és a szomszédos Záhony között.

(Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye)

Az Ung vármegyei Csapból ugyanis határvárost kreált a 20. század. Először a semmiből létrejött Csehszlovákia szállta meg Kárpátaljástól 1919 januárjában, amit a Magyar Királyság csak az első bécsi döntést követően tudott korrigálni, 1938. novemberében. 1944-ben viszont Csapot is elfoglalták a szovjet alakulatok, az Árpád-kori falu pedig 1991-ben már az ukrán–magyar–szlovák hármas határon találta magát, jó száz kilométerre az ezeréves magyar határtól, ahová feladónk, Géza igyekezett. Ma Csap a szomszédos amőbaország legnyugatibb pontjának számít jelentős magyar lakossággal, és a mai magyar határtól egy kőhajításnyira lesi, hogy mit tartogat számára immár a 21. század.

Az Időutazás a magyar múltba 65. részében a Csaptól szintén alig „egy százasra” fekvő Kassára látogatunk el.

A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.

Borítókép: Csap, 1917. Kiadó: „Vasuti Levelezőlapárusítás, Budapest V. Kádár-u 4” (Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye)