A mesés al-dunai sziget, Ada-Kaleh elpusztításával Románia megfosztotta Európát egy ékkőtől, amiből egész biztosan világörökségi helyszín lehetett volna. Az utolsó balkáni birodalom ezzel a lépésével sokadjára mutatta ki a foga fehérjét a hatvanas évek végén: hogy neki bizony semmi sem szent, és nem is lesz az. Gondoljunk csak Ceausescu későbbi gigászi falurombolási programjára, erdélyi városaink magyar arculatának jelenkori átszabására, vagy a mindennapi környezetkárosításokra Erdély-szerte.
A már Hérodotosz és a rómaiak által is ismert sziget-oázis Orsova városával szemközt feküdt, míg el nem tüntették azt is. Ada-Kaleh középkori történelméről keveset tudunk, törökökkel szembeni stratégiai fontosságáról először egy Luxemburgi Zsigmond-korabeli oklevél tesz említést, román kutatások szerint pedig Hunyadi János is létesített itt őrhelyet. A közeli Szörényvár 1524-ös feladása után valószínűleg jelentős magyar határponttá vált a sziget.
Ekkoriban még Saan-szigetnek hívták a források. Magyar, török, osztrák uralom váltotta itt egymást, aminek pontos feltérképezése hálás témája lehetne a hazai történésztársadalomnak.
A későbbiekben itt létesült a Habsburg Birodalom egyik legfontosabb határerődje, majd 1913-ban Ada-Kaleh hivatalosan is Magyarországhoz került – ismét. Az Oszmán Birodalom hátrahagyott külbirtoka Újorsova néven, Krassó-Szörény vármegye Orsovai járásába beosztott községgé alakult. Majd Románia tette rá a kezét a háború végén, amit az 1923-as lausanne-i békeszerződéssel ratifikáltak. Pedig maradhatott volna akár kis országunk külbirtoka is e sziget Trianon után, hiszen a Margitsziget-méretű, törökök lakta földdarab volt országunk utolsó területi gyarapodása a nagy háborút megelőzően. Magyar exklávé az Al-Dunán – milyen jól hangzana ma is.
1910 körül kiadott magyar képeslapunk betekintést enged Ada-Kaleh békebeli hétköznapjaiba, amikor a helyi bazárban még rahát, dohány és rózsaolaj illata keveredett, és a vendéglátásban jeles törökök rakival kínálták az ide érkező utazót. Egy csöppnyi kelet volt ez a hely, amiről már jóval a Magyarországhoz csatolás előtt jelentek meg magyar képes levelezőlapok, jelezvén az igen szoros és természetes kötődést.
Anyai nagybátyámtól tudom, aki 1968-ban Orsován teljesítette sorkatonai szolgálatát, hogy a gránitsziget felrobbantásakor akkora volt a detonáció, hogy több szemlélő halláskárosodást szenvedett. Mintha csak a meggyalázott sziget bosszúja lett volna mindez. Ada-Kálét – mert ez volt a magyaros neve – a Vaskapu vízerőmű gátjának építése miatt pusztították el, mielőtt a duzzasztás előtt elárasztották volna. Épületeit lebontották, lakóit elűzték. A románság azóta siratja a szépséges dunai szigetet, erről számos újságcikk, kiadvány és visszaemlékezés tanúskodik ma is. De a törökök és mi, magyarok is ugyanígy vagyunk vele, hiszen e régi képeslapokat elnézve szinte ordítani lehet a hiányérzettől.
Az Időutazás a magyar múltba 64. részében Kárpátalja felé kanyarodunk.
A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.
Borítókép: Kétosztatú panorámaképeslap a Margitsziget-méretű al-dunai Ada-Kalehről. Kiadó: M.G. Orsova. 1910 körül (Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye)
