A pareidolia nevű jelenség esetén arca lesz a lyukas sajtnak, a kétablakos-egyajtós háznak, de arcot érzékelünk a szemeteskonténeren is. Az ausztrál Új-dél-walesi Egyetemen dolgozó Colin Palmer vezette kutatócsoport szerint nagyon hétköznapi élmény arcokat felfedezni különböző tárgyakon. Az emberi arcoknak, bár mind különbözőek, számos közös vonásuk van, ilyen a szemek és a száj térbeli elrendeződése. „Agyunk ezekre az alapvető mintázatokra hangolódott rá, és valószínűleg ez vonzza a figyelmünket az arcszerű tárgyakhoz is. Azonban nem fejeződik be azzal az arcfelismerés, hogy valamiről megtudjuk, az egy arc. Azt is tudnunk kell, kié az arc és milyen érzelmek ülnek rajta, figyel-e ránk az illető, vidám vagy épp haragos” – idézte 2020 nyarán az Ng.hu a kutatót. Ez olyan agyi területek munkáján nyugszik, amelyek feladata éppen ilyen információk kinyerése a látottakból. Az ausztrálok azt tesztelték, hogy vajon a pareidolia során azok az agyi folyamatok aktiválódnak-e, mint amikor egy másik személy arcát nézzük. Kutatásaik azt bizonyították, hogy ugyanazok az agyi mechanizmusok vesznek részt a pareidolia érzékelésében, mint az igazi arcokéban. A pareidolia tehát valamiféle vizuális illúzió. A kutatók azzal nyugtattak akkor, hogy sokkal jobb, ha a feldolgozórendszerünk túlérzékeny az arcok felismerésében, mintha érzéketlen lenne ezen a téren.
Amikor az emberek arcszerű mintákat észlelnek élettelen tárgyakon, azokat nagyobb valószínűséggel tekintik férfiarcnak, mint nőinek – számoltak be kedden a kutatók a PNAS tudományos folyóiratban. A több mint 3800 amerikai felnőtt bevonásával végzett kísérletek során a résztvevők mintegy kétszázötven arcra emlékeztető fényképet néztek meg. A kísérleti alanyok az arcokat négyszer gyakrabban tekintették férfifizimiskának, mint nőinek. A férfiak és nők egyaránt „elfogultak” voltak e téren, csupán három százalékuk észlelt több női arcot, mint másik neműt. A válaszadók 17 százaléka egyenrangú volt a címkézésben. Susan Wardle, a tanulmány szerzője, az amerikai National Institutes of Health kognitív idegtudósa szerint az arc legalapvetőbb mintázata eltér a férfiak és a nők esetében – az utóbbi azonosításához több jellemző kell. Példaként említette, hogy a női hangulatjeleket és legókaraktereket gyakran nagyobb ajkakkal, hosszabb szempillákkal vagy más nőies tulajdonságokkal különböztetik meg férfitársaiktól. Wardle és kollégái ugyanazt a nemi elfogultságot fedezték fel már az ötéves gyerekeknél – ami arra utal, hogy ez a tulajdonság az élet korai szakaszában jelentkezik.
„Nem lepődtem meg, hogy az emberek nemet rendelnek az illuzórikus arcokhoz” – idézte a Sciencenews.org Sheng Hét, a pekingi Kínai Tudományos Akadémia kognitív idegtudósát, akit ellenben meglepett a Wardle csapata által felfedezett nemi elfogultság erőssége, és azon töprengett, vajon a matriarchális társadalmakban élő emberek körében hasonló-e az eltérés – vagy esetleg az ellenkezője derül ki?
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
