időjárás 31°C János, Pál 2022. június 26.
logo
Macsói Béla herceg sérült koponyáját az ELTE Természetrajzi Múzeuma őrzi

Több oldalról támadtak rá

Ötvös Zoltán
2022.06.22. 19:09
Több oldalról támadtak rá

Húsz éve nyílt meg az ELTE Lágymányosi Campusán a Biológiai és paleontológiai kiállítás, illetve az Ásvány- és kőzettár. 2004-ben a bemutatóhely a Matematikai gyűjteménnyel bővült. Ez így együtt az egyetem Természetrajzi Múzeuma. A különleges kincsek tárát évente több ezren látogatják.

Szeniczey Tamás antropológus kezében a magyar történelem darabja: egy koponya számos sérüléssel. A budapesti Margitszigeten található Margit-kolostor sekrestyéjének 1915-ös feltárásakor kerültek elő a XIII. század közepén élt Árpád-házi macsói Béla herceg feltételezett maradványai. Bartucz Lajos antropológus akkor a csontokat a Budapesti Tudományegyetem (az ELTE elődintézménye) Embertani Intézetébe szállította. 

A férfi csontvázán a szakember 23 kardvágást különített el, a koponyán több, egyenként halálos sérülést. 

Az orrcsontot levágták, a jobb és a bal alkart összevagdalták, a combcsonton mély vágásokat ejtettek. A nyomok alapján egyértelmű, hogy a herceg nem párviadalban halt meg, hanem több oldalról támadtak rá, és még a földön fekve is vagdalták. A maradványokról Bartucz Lajos 1936-ban írt utoljára, illetve két évvel később fotót közölt róla a Magyar ember című könyvében. Ezt követően nem tudni a sorsáról – a szakma abban a hitben élt, hogy a második világháború alatt a maradványok elvesztek.

A véletlennek köszönhetően derült ki, hogy a csontok a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani tárának több tízezres antropológiai gyűjteményébe kerültek, a koponya pedig az ELTE Embertani Tanszékének Török Aurél-gyűjteményében található. Azaz a herceg két hazai kollekció féltve őrzött kincse. A csontmaradványok kutatása jelenleg is folyik, a két említett intézményen kívül mások mellett a debreceni Atomki, a Budapesti Történeti Múzeum, a Bécsi Egyetem és a Harvard Egyetem közreműködésével. 

Az elemzések célja a leletek biztos azonosítása és a halál körülményeinek részletesebb megismerése.

A gyűjtemény másik becses darabja a töviskorona-tengericsillag. A legnagyobb tengericsillag-fajok közé tartozó lény mérgező tüskéitől jobb távol tartani magunkat, noha tudjuk, hogy nem az emberre vadászik, hanem a korallzátonyok lakójaként a polipokat pusztítja nagy számban. Van, ahol irtják a meglehetősen gyakori tengericsillagot. Ha gyakori, akkor mégis miért becses darab Lágymányoson? Azért, mert a preparátumot több mint 120 éve csodálhatják az egyetem polgárai. Némi magyarázat, hogy mit jelent ez a 120 év. A Biológiai és paleontológiai gyűjtemény „elődje” a XIX. században Margó Tivadar professzor által alapított Zoológiai és Összehasonlító Boncztani Múzeum volt, amelyet annak idején Európa három legszebb gyűjteménye között emlegettek. Egy alkalommal Ferenc József császár is meglátogatta és elismerően nyilatkozott róla. Ez az értékes kollekció 1945-ben a budapesti ostrom idején szinte teljesen megsemmisült. A töviskorona-tengericsillag ellenben ezt a csapást is túlélte.

Az első magyar antropológusprofesszor, Török Aurél vezetésével 1881-ben alapított Anthropológiai Intézet a világon az ötödik, Európában a negyedik volt. Az utódintézménytől, az Embertani Tanszéktől származó embrió­modell-sorozat tíz lépésben mutatja be a petesejt fejlődésének korai lépéseit a megtermékenyüléstől a bélcsíra kialakulásáig, valamint további nyolc modellen követhetők a humán egyedfejlődés korai stádiumainak történései negyvenöt napos korig. A humán központi idegrendszert bemutató modell mellett egy strucc szíve is megtekinthető. A legrégebbi kiállított mikroszkóp az 1830-as években készült, még az 1950-es években is használták állatanatómiai, szövettani vizsgálatokhoz. Két Zeiss mikroszkóp a XIX. század végéről származik.

Ha nem is mindegyik tárgyhoz köthető hasonlóan izgalmas történet, de ez előbb említettek is jelzik, hogy akár egy egyetemi gyűjteményben is lehetnek izgalmas, meghökkentő, egyedülálló értéket képviselő darabok – márpedig az ELTE kollekciója sok ezer tárgyból áll.

Lekapart címerállat 

Az Ásvány- és kőzettár – két év múlva ünneplik alapításának 250. évfordulóját – féltve őrzött darabja egyszerre példa a kőbe vésett történelemre és a rongálásra. A cinnabarit nevű higanyércet 1490-ben fedezték fel a szlovéniai Idrija település határában. A terület 1575-ben a Habsburg császár uralma alá került – egy cinnabaritdarabkára ekkor véshették rá Pallas Athénét, pajzsára a császári címerállatot, a kétfejű sast. Ez a példány az ásványgyűjtésnek hódoló Mária Anna főhercegnő (Mária Terézia lánya) révén került 1781-ben az egyetem kollekciójába. A főhercegnő gyűjteményét (királyi rendeletre) az Országgyűlés vásárolta meg az egyetemnek 25 ezer aranyforintért. Az 1848–49-es szabadságharc alatt valaki – bizonnyal hazafias érzelmektől vezérelve – lekaparta a pajzsról a Habsburg kétfejű sast. Az ásványtár másik féltve őrzött kincse ugyancsak ebből a pénzből lett a gyűjtemény része. A szibériai Krasznojarszkban talált pallazit nemcsak rendkívül látványos, hanem az egyik legritkább meteoritfajta. Egzotikus külseje alapján Ernst F. Chladni német fizikus és csillagász arra jutott, hogy az orosz város közelében talált kődarab az űrből érkezett, hasonlót a Földön nem ismerünk.

Borítókép: Szeniczey Tamás antropológus kezében a tragikus véget ért Árpád-házi sarj maradványa (Fotó: Kurucz Árpád)