A hagyomány szerint 1456. július 21-én hajtotta végre hőstettét Dugovics Titusz végvári vitéz: Nándorfehérvár ostromakor magával rántotta azt a törököt, aki ki akarta tűzni a török zászlót. Antonio Bonfini, Hunyadi Mátyás udvari történésze ekképpen örökítette meg az esetet: „Egynéhány török a piacra viszi a zászlót, némelyik a tornyok tetejéről igyekszik letépni a király jelvényét, [...] mely eladdig érintetlenül fennmaradt a falakon. Emlékeznek egy zászlóval odalopakodó törökre, aki gyorsan kúszott fölfelé a legmagasabb toronyra, hogy királyának jelvényét annak a csúcsára kitűzze, és ezzel bátorságot öntsön a többiekbe, akik még nem nyomultak be, hogy ők is jöjjenek a városba, a magyart pedig le akarta hajítani, hogy a keresztényeket elcsüggessze.
Nyomban utánaered egy magyar, és mielőtt amaz a nemzeti zászlót ledobná, a torony tetején verekedni kezdenek. És mert a magyar másképp nem tudja megakadályozni, megragadja a törököt, és a legmagasabb csúcsról azzal együtt a mélybe veti magát.”

Arról igen sok szó esik a történettudományban, hogy Bonfini ezt a történetet Jajca várának 1464. évi ostromakor is leírja. Ugyancsak ő jegyzi le azt a történetet is, hogy Mátyás király álruhában látogatta (nála nem a népet) hanem a török sereget, hogy kifürkéssze szándékaikat.
A király álruhában történet is felmerül korábban, például már Nagy Lajossal kapcsolatban is. Emiatt (is) nagyon nehéz a dolga a történésznek Bonfinivel, hogy mit is higgyen el neki.
Mindezek alapján az egyik következtetés az lenne, hogy Bonfini számos korábbi, középkori vándormotívumot emelt bele munkájába. Ez egyfelől jelezhetné azt, hogy ezek puszta kitalációk, toposzok, legendák. Ezen a vonalon indulhattak el azok a történészek, akik azt nyomozták ki, hogy Dugovics Titusz nem létezett, pontosabban, a Bonfini által leírt eset megtörténhetett, de a magyar vitéz semmiképpen nem Dugovics.