Sokaknak nem adatik meg, hogy saját családjuk legyen, de az örökbefogadással vagy a nevelőszülőséggel felkarolhatnak egy olyan gyereket, akinek szeretetteljes családot és esélyt biztosíthatnak egy új életre. Különösen fontos, hogy azok a gyerekek, akik bekerültek a gyermekvédelmi ellátórendszerbe, minél hamarabb családban nevelkedjenek. Ezért is egyszerűsödött az örökbefogadás menete, ingyenessé vált az örökbefogadói tanfolyam, amelyre önkéntes alapon lehet jelentkezni.
A 40 órás kurzus elsősorban a gyerekek érkezésére, a szülők lelki megerősítésére gyakorol jó hatást, segít megérteni a gyerekek viselkedését, pszichés működésüket. S bár nem kötelező, de a pszichológusok továbbra is ajánlják a tréninget.
Mi játszódik le bennük?
– Már csak azért is, mert a nem vér szerinti szülők gyermekneveléssel kapcsolatos problémái teljesen különböznek egy átlag szülő problémáitól. Az örökbe fogadott gyerekek többsége veszteségeken, traumákon esik át, és míg a saját gyerekével születésétől (sőt a fogantatásától) kezdve összeköttetésben van az anya, addig a nevelt gyermeket – főként ha nagyobb korban kerül a családba – már egy „élettörténettel” kapja meg, mindenképpen segíteni, támogatni kell az egymásra hangolódásukat – mondta el lapunknak Török Tímea klinikai szakpszichológus, aki öt esztendőt töltött el a gyermekvédelemben, egy éven át lakásotthonban élő gyerekekkel foglalkozott, és négy évet a nevelőszülői hálózatban is dolgozott.
Fotó: Shutterstock
Megerősítette, hogy az elméleti tudás mellett (személyiségfejlődés, traumatizáció hatásai, konfliktuskezelés) az önismeret mélyítése a legfőbb hozadéka az ilyen felkészítő kurzusnak, amely alatt a leendő szülő képet kap arról, hogy milyen hosszú utat járnak be ezek a gyerekek, amíg stabil családra találnak, valamint át tudják érezni a gyermek veszteségeiből fakadó fájdalmakat is.
– Veszteségek, traumák, különböző pszichés zavarok jelenhetnek meg a mindennapokban; magatartászavar, hangulatzavar, figyelem- és aktivitászavar, táplálkozási és alvásproblémák, illetve regresszió (a gyermek olyan viselkedést produkál, ami valós életkoránál kisebb gyermekekre jellemző) formájában. Az „új család” nyakába zúduló problémák ijesztőek, ezekre a helyzetekre szeretnék a szakpszichológusok felkészíteni a szülőket, konkrét gyakorlatokkal segítenek.
– A beszélgetések során szó esik arról, milyen negatív hatásai lehetnek, ha titkok és tabuk veszik körül az örökbefogadást. Hogyan támogatható a gyermek identitásfejlődése? Hogyan kell kezelni a biológiai szülőkkel kapcsolatos kérdéseket? Miért fontos, hogy ne változtassák meg a gyerek keresztnevét? Munkám során azt tapasztaltam, hogy az örökbe fogadó szülőknek valódi segítséget jelentenek ezek a tanfolyamon elsajátított ismeretek, alkalmazni tudták azokat különböző nevelési helyzetekben – fűzte hozzá a szakpszichológus.
Arra a kérdésre, hogy milyen lelki folyamatokon mennek át azok, akiknek annak ellenére, hogy szeretetteljes családba kerülnek, mégis fel kell dolgozniuk, hogy biológiai szüleik lemondtak róluk, Török Tímea azt válaszolta: – Sokakat súlyosan elhanyagoló, bántalmazó közegből emelnek ki, ahol érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazásnak voltak kitéve, sőt olykor mindezeknek együttesen. A „rendszerbe” kerülés után a vér szerinti szülők az elején még látogatják őket, majd ezek a találkozások elmaradnak, és ez nagyon fájdalmas tapasztalás, ugyanis a gyerek azt érzi, hogy nem szeretik, hogy nem szerethető. Mindennek ellenére a valódi szüleikhez lojálisak maradnak, védik őket akkor is, ha rengeteg bántást kaptak tőlük.
Lehet, hogy el kell engedniük…
A nevelőcsaládoknak az a feladatuk, hogy átmenetileg biztosítsanak otthont számukra, és felkészítsék a gyerekeket arra, hogy akár a vér szerinti családba is visszahelyezhetők, vagy örökbe fogadó családba is kerülhetnek. Tehát annak tudatában nevelik, gondozzák a gyerekeket, hogy el is kerülhetnek tőlük, s ez lelkierőt próbára tévő feladat, mert nagyon nehéz úgy szeretni valakit, hogy folyamatosan készen kell állni az elengedésére is – emelte ki a nevelőszülőség egyik legnehezebb mozzanatát a szakember.
Majd elárulta azt is, hogy minél kisebb a gyermek, annál jobban megviseli az édesanyától való elválás, ugyanis ebben az időszakban nem tudja szavakkal kifejezni fájdalmát, egységes élményként raktározódik el benne, így később sokkal nehezebb lesz hozzáférni, feloldani a traumát.
– Érdemes az első pillanattól őszintén beszélgetni a gyermekkel. Ki is ő, hogyan került a családba, mindig az életkorának megfelelő szinten. Nem szabad eltitkolni az örökbefogadást. Ünnepelhetnek két születésnapot, a valódi mellett az új családba kerülés évfordulóját is. Pici kortól lehet mesélni a gyermeknek azokról az eseményekről, amelyek megelőzték az érkezését; a hosszas várakozást, a felkészülést, az első találkozás örömét és az ismerkedés időszakának izgalmát.
– A gyermeknek előbb-utóbb a biológiai szüleiről is lesznek kérdései, itt érdemes a tényekre szorítkozni, és indulatoktól mentesen beszélni róluk. Ugyanakkor nem szükséges „felmenteni” őket mulasztásaik alól sem. A gyermekben felmerülő harag szintén természetes érzés, amit hagyni kell, hogy megéljen. Itt az a fontos, hogy a szülők érzelmileg kísérjék, mellette legyenek – szólt az útmutatás.
Török Tímea hozzátette, a kamaszkor, az identitáskeresés korszaka érzékeny időszak minden ember életében. A szülőkről való leválás folyamata egy optimálisan működő szülő-gyermek kapcsolatban is viharos lehet. Az örökbefogadottak nehéz helyzetben vannak… Az azonosságtudatuk több aspektusból áll, biológiai gyökereiket az a család határozza meg, ahonnan származnak, a szocializációjukban azonban a nevelőcsalád (akár több is) és az örökbe fogadó család vesz részt. Az identitástudatot a „ki vagyok én?” kérdéskör mellett a „hova tartozom?” ugyanúgy meghatározza. Egy gyermeknek akkor lesz egészséges azonosságtudata, ha tisztában van származásával, és nincsen kibékíthetetlen ellentét örökbe fogadó és biológiai családja nemzeti, vallási hovatartozása között.
