Az eddig ismertnél jóval összetettebb közösségi életet élnek a cápák, széles közösségi hálózatokat ápolnak és évekig tartó kapcsolatokat alakítanak ki – derítették ki tengerbiológusok szürke szirtcápák életét tanulmányozva a Csendes-óceánban.
A kutatók a Hawaiitól mintegy 1600 kilométerre délkeletre lévő Palmyra korallzátonynál élő 41 szirtcápát figyeltek meg, akusztikus adókészülékekkel és kamerákkal követték őket. Azt tapasztalták, hogy egyáltalán nem magányos lények, hosszú ideig fennmaradó közösségeket alkotnak, egyes egyedek akár a négy évig tartó tudományos kutatás teljes idejére is együtt maradtak.
A kutatók dokumentálták a szirtcápák napi mozgását, megfigyelve, hogy a reggeleket mintegy 20 fős csoportokban együtt töltötték a korallzátony ugyanazon részén, napközben szétszéledtek és másnap reggel újra összegyűltek.
„A cápák meglepő állatok, még most is eléggé félreértjük őket” – hangoztatta Yannis Papastamatiou, a Floridai Nemzetközi Egyetem tengerbiológusa, a Proceedings of the Royal Society című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.
„Szívesen beszélek titkos közösségi életükről, nem azért, mert ők titokban tartják azt, hanem azért, mert csak a közelmúltban születtek olyan eszközök, amelyekkel elkezdhettük figyelemmel kísérni és megérteni közösségi életüket” – magyarázta a kutató. „Nem minden cápa közösségi, néhány magányos állat” – tette hozzá.
A szirtcápa közepes méretű, hossza eléri a két métert. A nőstények azonban nagyobbak, testhosszuk 2,5 méter is lehet. Főként a trópusi tengerekben fordulnak elő, korallzátonyok környékén.
A kutatók felételezik, hogy azért vannak együtt, mert így biztosíthatják, hogy minden egyed zsákmányra leljen.
„Már egy ideje tudjuk, hogy a cápák képesek felismerni az adott csoportban lévő társaikat és vannak közösségi preferenciáik” – közölte David Jacoby tengerbiológus, a londoni Zoológiai Intézet kutatója, a tanulmány társszerzője.
„Tanulmányunk először fedte fel, hogy a cápák képesek több éven át fenntartani kapcsolatot közösségi partnereikkel” – hangsúlyozta. Közösségi életük mechanizmusára is magyarázattal szolgálunk, úgy véljük, hogy ezek a közösségi csoportok információs központként működhetnek, amelyekből az egyedek egymást követhetik a zsákmányszerző területekre – fűzte hozzá Jacoby.
