Gyakoribbá és nagyobb kiterjedésűvé válhatnak a szélsőséges szárazságok Közép-Európában az évszázad végére, ha az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke nem csökken. A témában végzett kutatásaik eredményét a lipcsei Helmholtz Klímakutató Központ (UFZ) tudósai a Scientific Reports című tudományos lapban mutatták be.
Az UFZ vezetésével egy német-cseh kutatócsoport a 2018-as és 2019-es száraz év adatait összehasonlította az elmúlt 250 év globális klímaadataival.
Eredményeik szerint Közép-Európában 1766 óta nem volt két egymást követő, ilyen nagy mértékben száraz nyár. Közép-Európa több mint 50 százalékát érintette erőteljesen a szárazság.
– Fontos, hogy felismerjük az egymást követő években jelentkező szárazság jelentőségét és egységes kereteket fejlesszünk ki a kockázatok modellezésére – hangsúlyozta a tanulmány egyik szerzője, Rohini Kumar.
A kutató becslése szerint amennyiben 2100-ig a legnagyobb mértékben növekszik az üvegházhatású gázok kibocsátása, meghétszereződhet az ilyen kettős nyári szárazságok száma Közép-Európában a 21. század második felében. A szárazságban érintett mezőgazdasági területek ekkor több mint 40 millió hektárral növekedhetnek.
Az üvegházhatású gázok koncentrációjának mérsékelt növekedése ehhez képest csak feleakkora mértékben növelheti meg a kettős nyári szárazságok számát.
Amennyiben nagyon alacsony mértékben nő a kibocsátás, a kettős nyári szárazságok gyakorisága várhatóan 90 százalékkal alacsonyabb lehet, mint a legrosszabb szcenárió esetében.
