A New Yorkban zajló (helyesebben éppen nem zajló) tenisztornán a japán Oszaka Naomi három játszmában (4:6, 6:2, 7:5) legyőzte az észt Kontaveitet a női negyeddöntőben, majd visszalépett a viadaltól. Hogy miért? Mert hirtelen tiltakozni támadt kedve. BLM, természetesen...
„Elsősorban fekete nő vagyok, csak aztán sportoló” – írta közösségi oldalán tette indoklásaként a japán anyától és haiti apától származó játékos. Lelke rajta. Tiszteletben kell tartanunk, ha így gondolkozik, ha így érez.
Legfeljebb annyit fűzhetünk hozzá, nem emberjogi konferencián kérték fel szónoknak, hanem egy rangos teniszverseny hajrájában döntött így, ahol elsősorban mégis csak sportolóként van jelen, nem pedig aktivistaként. De az emberi lélek nagyon érzékeny műszer, nem sorozatgyártásban készül, mint egy autóalkatrész, hétmilliárd különböző darabja teszi tarkává különben is változatos világunkat.
Ha nem is értünk egyet Oszaka kisasszonnyal, az érzései őszinteségét nincs jogunk kétségbe vonni.
Na, de... A poszt után a szervezők úgy döntöttek, törlik a teljes csütörtöki programot.
„A tenisz együttes álláspontot képvisel a faji egyenlőtlenségekkel és a társadalmi igazságtalanságokkal szemben, amelyek ismét előtérbe kerültek az Egyesült Államokban” – indokolta döntését közös közleményében a női tornákat szervező WTA, a férfiversenyeket szervező ATP és a sportág amerikai szövetsége, az USTA.
Helyben vagyunk. Nem is értjük, miért kellett ezzel eddig várni. Annyira kínálta magát. Tenisz egyenlő fehér sport. Ez borzasztó, gusztustalan, visszataszító.
Ha teniszező lennék, ráadásul olyan jó teniszező, hogy bejutnék a Cincinattiből New Yorkba áthelyezett torna elődöntőjébe, és semmilyen törvénysértés és balhé nem fűződne a nevemhez, akkor most kicsit dühös lennék. Sőt lehet, hogy nagyon.
Még csak nem is politikát, hanem bűnügyeket kevernek a sportba. És ennek a meccsnek nemhogy három vagy öt szettben, úgy tűnik, már soha nem lesz vége.
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-
