A poszt szövege a következő:

Egy kis válogatás a Magyar Nemzet elmúlt két évéből. Egy csomó teljesen feleslegesen megírt cikk rólam. Ez is egy tanulság lehet: legközelebb érdemesebb lenne az erőforrásokat arra összpontosítani, ami az emberek politikai döntése szempontjából jelentőséggel bír. S persze az is egy tanulság, hogy ha mindenkit ellenségnek állítunk be, akit nem mi irányítunk, akkor bizony egy idő után – sokféle értelemben – elfogyunk.

Elöljáróban arról, hogy ki kit tart ellenségnek. A régi időkben, jobboldali érzelmű emberként mindig vártuk, hogy Török Gábor megszólaljon, elemezzen. Mert abban az időben, amikor Lengyel László, Kéri László vagy éppen Ágh Attila osztotta az észt a politikai helyzetről, pártokról, preferenciákról, akkor Török Gábor volt a kivétel, az üde színfolt. Közérthető volt, izgalmasak voltak az elemzései és legfőképpen nem volt részrehajló. Nem éreztük rajta azt a pártkötődést, amit Lengyeléknél. Aztán változtak az idők és szép lassan Török Gábor megváltozott. Továbbra is érdekesek és izgalmasak voltak az elemzései, meglátásai, de már egyre jobban érezhető lett a hangsúlyok tekintetében az, hogy immár eltűnt nála az úgymond függetlenség. Ettől még őt továbbra is az egyik, ha nem a legjobb politikai elemzőnek tartom. A függetlenség elvesztése, a politikai oldalhoz való csatlakozás nem is lenne önmagában probléma, ha ezt ő nem szeretné mindenáron leplezni, elfedni. 

Itt szeretnék rátérni pár gondolat erejéig azokra a cikkekre, amik meg voltak említve a csatolt képen. Be kell ismernem, hogy teljes mértékig az úgymond kormányközeli intézetek adatait fogadtam el és ezek alapján írtam meg a cikkeket, így természetesen, mivel nem ezek a mérések bizonyultak jónak, így a cikkeim erre épülő részei sem öregednek majd túl jól. Azonban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek a cikkek azért születtek elsősorban, hogy felhívják a figyelmét az embereknek arra a szemfényvesztésre, hogy Török Gábor független elemző. Úgy olvassák az elemzéseit, posztjait, hogy azok nem egy független, objektív elemzőtől származnak, hanem jelen esetben a Tisza Párt érdekeit szem előtt tartva születtek.

Számos esetben lehetett ezt tetten érni, többször alkalmazott kettős mércét a két oldal tekintetében, természetesen okosan, finoman, az egyrészt-másrészt logika mentén.

Ha ebből a szempontból nézzük, nagyon is fontosak voltak ezek a cikkek és az emberek politikai döntése szempontjából is jelentőséggel bírtak.

A választással ellentétben ez a figyelemfelhívás sikeres volt, átment az üzenet. Hiszen ma már minden hókuszpókusz ellenére kimondhatjuk, hogy nem nagyon gondolja senki Török Gáborról, hogy független, objektív elemző. Tehát a cél elérve, mindenki mindent tud, nincs mellébeszélés.

Úgyhogy innentől kezdve valóban felesleges cikket írni Török Gáborról, próbálok is ennek megfelelni a jövőben.

Borítókép: Török Gábor (Forrás: Mandiner/Földházi Árpád)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!