Több jogot a láncos kutyának!

A színes bőrűek felszabadítása és egy újabb amerikai elmebeteg „tudós” javaslata.

The dog, chained by the chain, protects the territory of the farm Forrás: 123rf

Ülök a fotelben és nézem a tévét. Nézem harcostársam, Bayer Zsolt műsorát, amelyben bizonyos Katja M. Guenther nevű amerikai professzor asszony elmebeteg, mégis tudományosnak titulált megállapításait olvassa. Úgymint: a középosztálybeli normák kényszerítésével, a színes bőrűek elnyomására hivatottak azok a jogszabályok, amelyek megtiltják az állattartóknak, hogy kutyájukat kint, láncon tartsák. A tudományos magyarázat pedig ekképpen hangzik: mivel a színes bőrűek megrekedtek a szegénységben, kevés lehetőségük van legitim bevételt szerezniük. Éppen ezért elképzelhető, hogy társadalmi státusuk tekintetében a kutyájukra kell támaszkodniuk.

Kutyákról lévén szó, megállapítom: valóban nagy az Isten állatkertje.

Amúgy eme eszement gondolatait a prof legutóbbi, A menhelyi kutyák élete és halála (Stanford University Press – 2020) című könyvében kristályosította ki, háromesztendei kutatómunka nyomán. Honlapján (katjamguenther.com) tudatja, hogy a nemi és szexuáltudományok egyetemi docense a kaliforniai Riverside egyetemen (UCR), amely felsőoktatási intézmény 1949 óta létezik, s a Money Magazine 2019-es ranglistája szerint az összes amerikai egyetem között a 12. helyen szerepel. Weboldalán Guenther professzor így ír könyvéről: „Azt állítom, hogy az egyenlőtlenségek, ahogyan a befogott állatokkal bánnak, erőteljesen kapcsolódnak a fajra, osztályra, nemre, képességre vonatkozó emberi elképzelésekhez. A menhely személyzetének és önkénteseinek nyelvét és viselkedését dekódolva feltárom a belső hierarchiát, a fajtadiszkriminációt.”

Azt szintén elárulja, hogy feleségével él.

Jól van, én is tudom, hogy nő, ám a fentire hajazó gondolatokat a Jóistennek tetsző párkapcsolatban, családban élő ember a legbrutálisabb erőszak hatására sem ötölne ki.

Mivel hazánkban éppen folyik az állatvédelmi konzultáció (allatvedelem.kormany.hu/), talán érdemes lenne megszívlelni a tudós gondolatait. Kezdjük mindjárt azzal, hogy töröljük el az egész unióra vonatkozó láncon tartás tilalmát, ezzel felszabadítva a színes bőrűeket. Egyszerű, mint a pofon, és még a kutyagumis cipőtalpukat sem kell csókolgatni. Ők pedig a továbbiakban nem kényszerülnek kutyát lopni, saját kutyájukkal koldulni, kudarc, azaz legitim bevétel hiánya esetén pedig sintértelepre vinni legjobb barátjukat.

A továbbiakban véget kell vetni a gondozók diszkriminatív magatartásának. Persze nem a kutyák miatt, hanem mert magatartásuk emberi előítéletességüket vetíti az állatokra. Ennek szellemében minden ebnek mindenből azonos mennyiséget kívánatos biztosítani, nem megkülönböztetve a kutyákon keresztül az egyes emberek testalkatát.

Alapos vizsgálaton kell keresztülmenniük az Illatos útra örökbefogadói szándékkal érkezőknek. Egyfelől alkalmasak-e a láncon tartásra? Másrészt képesek-e egyszerű állatként tekinteni az ebre, mint mondjuk a húsmarhára, a zsírdisznóra, tápos csibére, nehogy holmi házi kedvencként kényeztessék a jószágot, ami a kedvtelésből tartott rabszolgákra emlékeztetne.

Hasonló okokból kerülendő a munkakutyatartás! Nem azért, mert a labradornak kellemetlen a vakvezető szerep, hanem mert a rabszolgatartás rémisztő képét idézi a művelt világ túlérzékenyített polgárai elé.

Kívánatos lenne tehát az udvarban láncra verni a jószágot, s nem beengedni a házba, bárminő időjárási viszontagságok uralkodjanak is odakint. Hogy ez mi módon mozdítaná elő a BLM ügyét, arról sejtésem sincs. Meglehet, mert nem vagyok a nemi és szexuáltudományok egyetemi docense.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!