A továbbiakban véget kell vetni a gondozók diszkriminatív magatartásának. Persze nem a kutyák miatt, hanem mert magatartásuk emberi előítéletességüket vetíti az állatokra. Ennek szellemében minden ebnek mindenből azonos mennyiséget kívánatos biztosítani, nem megkülönböztetve a kutyákon keresztül az egyes emberek testalkatát.
Alapos vizsgálaton kell keresztülmenniük az Illatos útra örökbefogadói szándékkal érkezőknek. Egyfelől alkalmasak-e a láncon tartásra? Másrészt képesek-e egyszerű állatként tekinteni az ebre, mint mondjuk a húsmarhára, a zsírdisznóra, tápos csibére, nehogy holmi házi kedvencként kényeztessék a jószágot, ami a kedvtelésből tartott rabszolgákra emlékeztetne.
Hasonló okokból kerülendő a munkakutyatartás! Nem azért, mert a labradornak kellemetlen a vakvezető szerep, hanem mert a rabszolgatartás rémisztő képét idézi a művelt világ túlérzékenyített polgárai elé.
Kívánatos lenne tehát az udvarban láncra verni a jószágot, s nem beengedni a házba, bárminő időjárási viszontagságok uralkodjanak is odakint. Hogy ez mi módon mozdítaná elő a BLM ügyét, arról sejtésem sincs. Meglehet, mert nem vagyok a nemi és szexuáltudományok egyetemi docense.
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!