Az ellenzéki meg a Fradi-kolbász

Az ellenzék gyomrát máris megülte a saját kolbásza.

Bkscsaba, 2013. oktber 4. Szilgyi Sndor kolbszkszt mester segtivel kolbszt tlt Bkscsabn 2013. szeptember 4-n. Hungarikum lett a csabai kolbsz. MTI Fot: Rosta Tibor Fotó: Rosta Tibor Forrás: MTI/Rosta Tibor

Az ellenzék gyomrát máris megülte a saját kolbásza. Émelygő elégedetlenséggel tölti el őket a miniszterelnök Magyar Nemzetben megjelent írásának azon bekezdése, amelyben így fogalmaz: „A munka elvégezve: a Jobbiktól az LMP-ig mindenki bedarálva, mint a kolbász.”

Az esszéről készült recenziók közül például a 24.hu egyértelműen lelki gyomorrontásként éli meg a találó gasztronómiai hasonlatot, amikor „Orbán Viktor a kolbászhoz hasonlítja az ellenzéket” címmel közöl az írásról összefoglalót.

Pedig akár a jó bornak, úgy a jó kolbásznak (lásd békéscsabai) sem kell cégér. Már csak azért sem, mert az egyik legrégebbi európai húskészítményről van szó, és amit minden bizonnyal nem csak a készítői, a bőgatyás, fütyülős, barackpálinkás, mucsai parasztok, de a magukat felvilágosult világpolgárnak tekintő (fő)városiak is felettébb szeretnek, ha finom vagy legalább ehető.

Annak pedig, hogy jó legyen az a kolbász, annak két huncutsága közül az első: a gyomornak kedves, azaz finoman ízesített minőségi alapanyag, a második pedig a tudásában megsüvegelt kolbásztöltő mester. Kis mértékben ugyan, de szerepet játszhatnak még a sikerben a bélt kaparó meg a stampedlit felügyelő, közben pedig a keveréket kóstolgató, kritizáló asszonyságok. Körülbelül ennyi.

Az a kolbász viszont, amelyikről a miniszterelnök tesz említést az írásában, az biztosan nem így és nem vidéken készült, mert ott ilyen pancser munkába bele sem fognának, hiszen tisztességes alapanyag meg böllér nélkül a végén még a kutya sem enné meg azt. Ezért aztán az ilyen a debrecenit, zalait, csabait, gyulait vagy akár a lókolbászt is meghazudtoló újításnak csakis az okos pestiek gyürkőznek neki végső kínjukban. Persze még ehhez sem egyedül! A dollármilliárdos Gyuri bácsi a főszponzoruk, aki bőkezűen besegített a kolbásztöltő készülék meg a kellően vastag bél (bőr) beszerzésében, sőt még abban is, hogy ez az egész balliberális bacchanália nemzetközivé legyen.

Amikor aztán egy kora hajnalon minden készen állott, akkor Gyurcsány böllér uram színe előtt felsorakozott a minőségi nyersanyag (töltelék), nyakukban ugyan még az egymástól megkülönböztető politikai címkéikkel, de már saját akarat nélkül, kellő hatalmi kábulatban. Némelyikük kicsit – talán a rend kedvéért is – visított néhányat, főleg a momentumos meg az MSZP-s kondából valók, miközben azért szépen, sorban haladva meg- és feladták magukat. Gyurcsány böllér pedig, miután könyörtelenül bedarálta és betöltötte őket a vastagbőrű burokba, kezét a kötényébe törölte, majd készítményét, az új Mindent bele!-kolbászt a magasba emelte.

Csak legyen, aki megeszi! Biztosan akadnak majd olyanok, akik mindenáron le akarják tuszkolni a torkukon, hiába lesz egyszerre sós, keserű, savanyú, sőt rágós vagy avas, mert hátha kapnak mellé három forint hatvan filléres kenyeret meg langyos kőbányai világost. Mint régen. Ha nagyon megüli a gyomrukat, legfeljebb elmennek a liget fái mögé vagy táppénzre. De akkor is!

Kinézetre persze a Mindent bele! nevű ellenzéki kolbász olyan, mint a többi kolbász, csak hát az íze. Attól mentsen meg bennünket a Jóisten. Aki akarja, békésen fogyassza, csak nehogy oda kerüljön kötelezően az egész ország asztalára: eszed, nem eszed, nem kapsz mást!

Nekünk van saját, ízletes Fradi-kolbászunk, amit tisztességes alapanyagokból tisztességes mesterek tisztességes minőségben velünk együtt készítenek, és ami Európában a mi számunkra a legfinomabb és legszimbolikusabb húskészítmény mind a mai napig. Ugyanis nincsen benne nem oda való mócsing, csontdarab, bőnyeg meg mindenféle maradék. Nem is üli meg a gyomrunkat.

Régi böllérmondás tartja: amibe egyszerre beledarálnak mindent, abban a sok matérián kívül igazából nincsen semmi.