Ülök a fotelben, és nézem az N1 TV-n Havas Henriket. Éppen a kulturális rovatot gyalázza. Kolleginámat s az általa megszólított művészt. Nézem, hallgatom. Aki képtelen a folyékony hangos olvasásra, ugyan miért erőlteti? Így nem a szöveg, hanem a felolvasó lesz komikussá. Miként a helyzet, hogy a magát egykor az utolsó MDF-esként hirdető, Jobbik-pocskondiázó most ott égeti magát az N1 TV-n. Ez a jelen, ami az új múltból fakad, nem pedig a régiből, amelyet az előbb felemlegettem.
Ezért aztán lássuk a régi múltat, a valóságot!
A 2014-es országgyűlési választások kampányában „Szavazz a Jobbik ellen!” cím alatt rövid videókban vallottak ballib véleményformálók arról, hogy bármilyen arcot is mutasson a Jobbik, marad a gyűlölet pártja. A megnyilatkozók között természetesen szerepelt Havas Henrik, aki mindössze annyit mondott: „Senki se szavazzon a Jobbikra!” Nem sokra rá aztán interjúkötetet készített Vona Gáborral.
Is – mondhatnók, hisz kikről, mikről nem csinált könyvet? Bizonyítva széles műveltségét, amivel igen széles körben hivalkodott. Ha ugyan volt valaha neki efféléje, bizony levedlette, miként kígyó a kinőtt bőrét. Erről tanúskodik, amikor a Magyar Nemzet – éppen általam szerkesztett – május 29-i számának kultúrarovatát igyekszik gyalázni.
Mint tudjuk, ízlésről vitatkozni nem lehet. Legalábbis nem érdemes. Havas Henriknek olyannyira nem tetszett a lapunkban bemutatott Covid-emlékmű, hogy elkerülte figyelmét a túloldalon olvasható Koltai Lajos-cikk. Pedig amennyiben nincs eme csőlátása, jó nagyot rúghatott volna (a baloldal számára egykor) világhírű operatőrbe, aki pária lett az Orbán-gyűlölők körében, mióta (változatlanul) közösséget vállalt a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel.
Havas Henrik most sem hagyhatta szó nélkül egykori egyetemi oktatói múltját, amelyre oly büszke. Én pedig arra, hogy az ELTE-n Bernáth Laci bácsitól tanulhattam a mesterséget. Meg nem bántva senkit, akkoriban az a mondás járta: vannak Bernáth Laci bácsi tanítványok, s vannak, akik nem Bernáth Laci bácsi tanítványok.
Havas Henrik eztán belekötött a cikk szerzőjébe, dödögve felolvasva mondatait. Hallható a szövegértési gond. Való igaz, a szöveg összetettebb bármely egykori Népszabadság-vezércikknél, amely írások értelmezése szolgálhatott a felolvasó újságírói tanulmányaként. Miként villámgyors felemelkedését ismerjük, mint a Volán művezetője jelentkezett a KISZ KB és a Magyar Ifjúság pályázatára, ahol elért sikere, mindenféle iskola híján megnyitotta előtte az állami sajtó addig zárt kapuját, s lett hírszerkesztő a Magyar Rádióban. Az egyetlenben, ami annyira távol esett a független közszolgálatiságtól, mint Havas Henrik.
S, hogy mi maradt, a maga által szélesnek titulált műveltségéből?
„Mi a túró lehet az a rakamazi turul? Nem tudom” – kérdi kínos műsora vége felé.
Nos, a honfoglaló magyarok életének egyik legismertebb tárgyi emléke. Rakamazon került elő ugyanis egy rendkívül fontos honfoglalás kori sírlelet, turuldíszítésű hajkoronggal. Ennek a motívumnak a dicséretére született a Havas által hírbe hozott műalkotás is a Lósi-völgyben, Verőce mellett. Amelyről eddig nem nagyon hallhatott Havas Henrik, legalábbis ezt bizonyítja, hogy úgy betűzte ki a földrajzi nevet. Nem lenne ez ordító kulturálatlanság, amennyiben a Lósi-patak völgye nem pont lakhelyével, Kisoroszival szemben szelné keresztül a festői dombokat a Duna túlsó partján.
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
