-SPORTPOLITIKA-
Kezdjük a legnagyobb családdal, az olimpiai mozgalommal, amelynek izgalmas éve volt, mert húsz év után változott meg az elnök személye. A tisztújításban érdekelt volt. Hogyan ítéli meg: jól döntött a tagság, amikor a belga Jacques Rogge-t választotta elnöknek?
– A NOB életében 2001 jelentős esztendő volt, mert húsz év után távozott Juan Antonio Samaranch. Utólag sem bántam meg, hogy kandidáltam az elnöki tisztségre, mert személyemen keresztül a magyar sport is reflektorfénybe került. Az új elnök nagy lendülettel látott munkához, a XXI. század kihívásainak megfelelően meg akarja reformálni a nemzetközi bizottságot és az olimpiai mozgalmat. Rogge eddigi lendülete, tevékenysége is azt mutatja, hogy a tagság jól döntött a moszkvai kongresszuson, amikor őt választotta elnöknek. Optimista vagyok tehát, mert az olimpiai család tavaly minden idők legjobb olimpiájával búcsúzott a huszadik századtól. S remény van arra, hogy februárban a szeptember 11-i terrortámadás ellenére eredményes téli olimpiát rendezzünk Salt Lake Cityben, amely a népek közötti barátság és a béke demonstrációja lesz.
– Az elnöki választáson Jacques Rogge egyik riválisa volt. Hogyan alakult az elmúlt fél évben a kapcsolatuk, és az új elnöktől milyen feladatot kapott?
– Jacques Rogge, ugyanúgy, mint elődje, Samaranch, nagyra értékeli a magyar sportot, ezért elfogadta a Magyar Olimpiai Bizottság és Orbán Viktor miniszterelnök meghívását, és márciusban Budapestre látogat. Kevés ország büszkélkedhet azzal, hogy az elmúlt két évtizedben a NOB elnöke minden esztendőben ellátogatott oda. Az elmúlt héten tárgyaltam Rogge elnök úrral, aki megerősítette, hogy mint a NOB protokollfőnöke, számít a munkámra, s így például nagyon sok feladatom lesz a téli olimpián is.
– Vegyes vélemény alakult ki a kisebb család, a magyar sport jelenéről. Ön szerint milyen volt az idei év?
– A sportban az a nagyszerű, hogy nem lehet mellébeszélni, mert magyar versenyzők számára is az egyetlen mérce a nemzetközi szint. Az eredmények pedig önmagukért beszélnek. Tehát mindenféle elfogultság nélkül mondhatom, a magyar sport eredményes évet zárt. Az új olimpiász első éve a generációváltás miatt általában gyengébb szokott lenni, az idén azonban sportolóink eredményessége az olimpiai sportágakban huszonöt százalékkal múlta felül a tavalyit. Talán ennél is örömtelibb, hogy fiatal versenyzőink kitűnően szerepeltek az utánpótlásversenyeken. Természetesen az érmek sem feledtethetik, hogy minden jó szándékú törekvés ellenére a labdrúgásban nem sikerült előbbre lépni, több sportágban nem ideálisak a felkészülési feltételek, és a kiváló edzőinket anyagilag még jobban meg kellene becsülni. Az viszont nem felel meg a valóságnak, hogy a magyar sport visszaesése elkezdődött. Sportolóink eredményei és a hazánkban rendezett világversenyek nemzetközi sikerei éppen ennek ellenkezőjét bizonyítják. Megnyugtató érzés az is, hogy a MOB kasszája nem üres, novemberben a kormánytól 400 millió forintos rendkívüli támogatást kaptunk, és a 115 milliósra tervezett szponzori bevételt jócskán felülmúltuk, így például 80 millió forintos plusz műhelytámogatást is tudtunk adni.
– Orbán Viktor miniszterelnök május 21-én bejelentette, hogy Budapest meg akarja pályázni a 2012-es olimpia megrendezésének jogát. Az elmúlt másfél évtizedben több olimpiai pályázat elbírálásában részt vett. Tapasztalatai alapján hogyan ítéli meg: a budapesti olimpia utópikus vagy reális cél?
– Jól tudom, sok még a tamáskodó, pedig az olimpiai pályázattal Budapest csak nyerhet. Mert ugyan ebben a versenyben sincs garancia a győzelemre, de az olimpiai pályázat egy nagyon pozitív folyamatot indíthat el. Emlékeztetőül: a korábbi magyar jelentkezések alkalmával épült Budapesten a Millenáris, a Hajós Alfréd uszoda, a Népstadion és a Nemzeti Sportcsarnok is. Menynyivel szegényebbek lennénk ezek nélkül. A pályázattal kapcsolatban a legtöbb szó a pénzről esik, a beruházásokról, pedig talán a tárgyi fejlesztéseknél is döntőbb, hogy az olimpia budapesti megrendezésének a terve növelheti a nemzeti összefogást és a nemzeti öntudatot. A MOB zászlóvivője kíván lenni az olimpiai pályázatnak, minden eszközzel segíteni fogjuk a terv megvalósítását.
– Ahogy mondani szokták, végül, de nem utolsósorban: a Schmitt családnak mit hozott 2001?
– Hála Istennek, egy újabb unokát. Gréta lányomnak megszületett a második gyermeke, kisfiú, három hónapos és Vendelnek hívják. A mi családunk rendhagyó életet él, mert három lányom közül Alexa Washingtonban, Petra Londonban, Gréta Budapesten lakik, mi pedig Bernben. A nagy távolságok ellenére feleségem, Katica fogja össze a családot. Karácsonykor viszont együtt leszünk. A nagymamákkal és unokákkal együtt több mint húszan üljük majd körül az ünnepi asztalt, amelyen harminchat év óta változatlan a menü.
– Ugyan nem sportszakmai kérdés, de elárulná, hogy mi lesz az ünnepi asztalon?
– Egyszerű, de számunkra a hagyományt, a folyamatosságot jelentő finom ételek. A kaszinótojást a nagymama készíti, ez lesz füstölt sonkával. Utána rántott hal, majd bejgli. Az ínyenc férfiak még kocsonyát is ehetnek. Ha lehet, visszakanyarodnék a nagyobb családhoz, és az összes magyar sportolónak, edzőiknek kívánok kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket.
Ma indul haza Kapu Tibor, ez a menetrend
