-LABDARÚGÁS-
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnöke, Jules Rimet kitöltötte a krisztusi kort a szervezet élén. A francia sportdiplomata 1921 és 1954 között 33 éven át irányította a világ labdarúgását, s ha valaki, akkor ő valóban elmondhatja magáról, hogy nem teltek haszontalanul az évtizedei, pedig közben egy borzalmas háborúval is szembe kellett néznie, s utána talpra állítani ezt a tökéletesre megkomponált játékot. Jules Rimet most akár kényelmesen hátra is dőlhet, s végignézheti onnan föntről azt, amire méltán lehet büszke. Kerek egy hónapon át gyönyörködhet abban, mit is tudnak az utódok, hová juttatták el azt a játékot, amelyet az ő idejében még fapados lelátók előtt, nem biliárdasztal-simaságú pályán játszottak, ütni nagyot tudó fűzős labdával, térdig érő nadrágban, kőkemény stoplis csukában, a kilencven percet a kapu mögött végigtérdeplő, vég nélkül fotózó Pobuda Tibi bácsikkal, meg a ceruzáját kettévágó, kockás papírfecnikre jegyzetelő Ughy Sanyi bácsikkal. Emlékek, sporttörténelmi emlékek…
Joseph Blatter, a FIFA újjáválasztott elnöke büszke lehet arra, hogy ilyen népszerű sportág vezetői bársonyszékében ül. Illik is elgondolkodnia szabad perceiben azon – a sikeres választás utáni katarzisában, öntisztulásában nyilván meg is teszi –, hogy Rimet-k, Pelék, Puskások, Maradonák, no és Pobudák, Ughyk nélkül ő sem foglalhatna helyet ma a szöuli csodastadionban, amelybe ha belecsöppennének az elődök, azt sem tudnák szegények, hol vannak.
Pénteken délután a világbajnoki címet védő Franciaország válogatottja az újonc résztvevő, Szenegál ellen lép majd a világ színe elé, hogy az arab bíró sípszava után útjára indítsa a labdát, amely egy hónapon át pattog Japánban és Dél-Koreában, új területet nyitva ennek a megunhatatlan játéknak.
Aki azt gondolja, hogy a mérkőzés előtt a játékoskijáróban idegenként mérgeti majd egymást a huszonkét futballista, az nagyot téved. Valamennyien ismerősként, közvetlen kollégaként köszöntik majd egymást, s viccet csak azért nem sütnek el, mert ilyenkor nem igazán ildomos. A szenegáli csapat – amelyet Afrika legjobbjának választottak, amelyben a kontinens legjobbjává avatott El-Hadji Diouf is helyet kap, s amelyik büszke lehet arra is, hogy az ő szövetségi kapitányát, Bruno Metsut találták a legjobbnak Afrikában az elmúlt évben – 23-as keretében mindössze két olyan labdarúgó maradt meg hírmondónak, aki a szülőhazájában rúgja a labdát. A többiek a francia első vagy másodosztályban keresik a kenyerüket. Sok újat tehát nem tudnak mondani, mutatni egymásnak. Mintha csak egy francia bajnokin futnának ki a pályára… A különbség ,,csak” annyi, hogy ezúttal világbajnoki mérkőzésen kell számot adniuk tudásukról.
Vitathatatlanul jobb az európai csapat, hozzátéve azonban rögtön, hogy a nyitó mérkőzések általában az esélyesebb számára jelentenek nagyobb pszichés terhet.
Ettől a létező hátránytól függetlenül azonban nehezen képzelhető el, hogy a Zidane nélkül felállni kényszerülő franciák számára nem csupán egy ,,éles” edzés lesz a pénteki mérkőzés. Ha mégsem, akkor a szenegáliak alátámasztanák a szavazás jogosságát, hogy valóban Afrika legjobbjai, s nem csupán két hétre, a csoportmérkőzések idejére utaztak oly messzire a hazájuktól.
***
A nyitó mérkőzés várható összeállítása. Franciaország: Barthez – Thuram, Desailly, Leboeuf, Lizarazu – Vieira, Petit, Djorkaeff – Dugarry, Trezeguet, Henry.
Szenegál: Sylva – Daf, Diatta, A. Cisse, Coly – Fadiga, Diao, P. B. Diop, Ma. Ndiaye – H. Camara, Diouf. Játékvezető: Ali Mohamed Bujszaim (Egyesült Arab Emírségek).
Szexbotrány sodorja válságba a spanyol kormányt
