Egy hónap a labda bűvöletében

Befejeződött a visszaszámlálás, lejárt a szavak és az ígéretek ideje. Mostantól már a Ferranova, a vb-re ,,feltalált” labda lesz a főszereplő, pontosabban az, hogy ki mit tud kezdeni vele. Pénteken délután, magyar idő szerint 13.30-kor a sípjába fúj a játékvezető, s kezdetét veszi az az eseménysorozat, amely a nyári olimpiai játékok után a legtöbb embert vonzza a pályák mellé és a televíziók képernyője elé. Az az esemény, amelyről mindenkinek van véleménye, még akkor is, ha a világbajnokságok közötti négy esztendőben még a feléje rúgott labda elől is félrelép.

Róth Ferenc
2002. 05. 30. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

-LABDARÚGÁS-
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnöke, Jules Rimet kitöltötte a krisztusi kort a szervezet élén. A francia sportdiplomata 1921 és 1954 között 33 éven át irányította a világ labdarúgását, s ha valaki, akkor ő valóban elmondhatja magáról, hogy nem teltek haszontalanul az évtizedei, pedig közben egy borzalmas háborúval is szembe kellett néznie, s utána talpra állítani ezt a tökéletesre megkomponált játékot. Jules Rimet most akár kényelmesen hátra is dőlhet, s végignézheti onnan föntről azt, amire méltán lehet büszke. Kerek egy hónapon át gyönyörködhet abban, mit is tudnak az utódok, hová juttatták el azt a játékot, amelyet az ő idejében még fapados lelátók előtt, nem biliárdasztal-simaságú pályán játszottak, ütni nagyot tudó fűzős labdával, térdig érő nadrágban, kőkemény stoplis csukában, a kilencven percet a kapu mögött végigtérdeplő, vég nélkül fotózó Pobuda Tibi bácsikkal, meg a ceruzáját kettévágó, kockás papírfecnikre jegyzetelő Ughy Sanyi bácsikkal. Emlékek, sporttörténelmi emlékek…
Joseph Blatter, a FIFA újjáválasztott elnöke büszke lehet arra, hogy ilyen népszerű sportág vezetői bársonyszékében ül. Illik is elgondolkodnia szabad perceiben azon – a sikeres választás utáni katarzisában, öntisztulásában nyilván meg is teszi –, hogy Rimet-k, Pelék, Puskások, Maradonák, no és Pobudák, Ughyk nélkül ő sem foglalhatna helyet ma a szöuli csodastadionban, amelybe ha belecsöppennének az elődök, azt sem tudnák szegények, hol vannak.
Pénteken délután a világbajnoki címet védő Franciaország válogatottja az újonc résztvevő, Szenegál ellen lép majd a világ színe elé, hogy az arab bíró sípszava után útjára indítsa a labdát, amely egy hónapon át pattog Japánban és Dél-Koreában, új területet nyitva ennek a megunhatatlan játéknak.
Aki azt gondolja, hogy a mérkőzés előtt a játékoskijáróban idegenként mérgeti majd egymást a huszonkét futballista, az nagyot téved. Valamennyien ismerősként, közvetlen kollégaként köszöntik majd egymást, s viccet csak azért nem sütnek el, mert ilyenkor nem igazán ildomos. A szenegáli csapat – amelyet Afrika legjobbjának választottak, amelyben a kontinens legjobbjává avatott El-Hadji Diouf is helyet kap, s amelyik büszke lehet arra is, hogy az ő szövetségi kapitányát, Bruno Metsut találták a legjobbnak Afrikában az elmúlt évben – 23-as keretében mindössze két olyan labdarúgó maradt meg hírmondónak, aki a szülőhazájában rúgja a labdát. A többiek a francia első vagy másodosztályban keresik a kenyerüket. Sok újat tehát nem tudnak mondani, mutatni egymásnak. Mintha csak egy francia bajnokin futnának ki a pályára… A különbség ,,csak” annyi, hogy ezúttal világbajnoki mérkőzésen kell számot adniuk tudásukról.
Vitathatatlanul jobb az európai csapat, hozzátéve azonban rögtön, hogy a nyitó mérkőzések általában az esélyesebb számára jelentenek nagyobb pszichés terhet.
Ettől a létező hátránytól függetlenül azonban nehezen képzelhető el, hogy a Zidane nélkül felállni kényszerülő franciák számára nem csupán egy ,,éles” edzés lesz a pénteki mérkőzés. Ha mégsem, akkor a szenegáliak alátámasztanák a szavazás jogosságát, hogy valóban Afrika legjobbjai, s nem csupán két hétre, a csoportmérkőzések idejére utaztak oly messzire a hazájuktól.
***
A nyitó mérkőzés várható összeállítása. Franciaország: Barthez – Thuram, Desailly, Leboeuf, Lizarazu – Vieira, Petit, Djorkaeff – Dugarry, Trezeguet, Henry.
Szenegál: Sylva – Daf, Diatta, A. Cisse, Coly – Fadiga, Diao, P. B. Diop, Ma. Ndiaye – H. Camara, Diouf. Játékvezető: Ali Mohamed Bujszaim (Egyesült Arab Emírségek).

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.